Iskolaérett vagyok? Az óvodás és kisiskolás korszak fontos tényezői címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést a Szatmárnémetiben idén második alkalommal megrendezett Édesanyák Hete programsorozat második napján. A beszélgetésen részt vett Tarr Anita gyógypedagógus, logopédus, Pándi Beáta tanítónő és Bajnai Melinda óvónő. A beszélgetést moderálta Kürti Emese pszichológus.

Tarr Anita gyógypedagógus, logopédus három fő kategóriába sorolta azt, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy gyereknek, hogy azt tudjuk mondani, iskolaérett. Az első a beszéd kategóriája, azaz milyen szinten tudja a gyerek kifejezni magát verbálisan, milyen a szókincse, hogyan alkot mondatokat, hogyan használja a nyelvtani szabályokat, ragokat, toldalékokat. A másik ilyen terület a beszédértés, azaz hogyan ért meg instrukciókat, mennyire tud összetettebb feladatokat értelmezni, teljesíteni. A logopédus hozzátette, hogy van egy olyan terület, amiről talán nem hallunk olyan gyakran, ez pedig a beszéd észlelésnek a képessége, ami elég erősen befolyásolja azt, hogy a gyerek hogyan fog megtanulni a későbbiekben olvasni. A beszédészlelés azt jelenti, hogy a gyereknek sikerül-e megfelelő sorrendben észlelni egy szónak a hangjait, ugyanis ha ez esetleg felcserélődik, akkor nem tud különbséget tenni hasonló hangok között, ez pedig a későbbiekben az olvasásnál, tanulásnál nehézségeket jelenthet. A harmadik pedig a kognitív készségeknek a területe. Ide tartozik az emlékezet, a figyelem, a logikus gondolkodás, térben való tájékozódás, testséma (ismeri a saját testét és uralja a mozgásait), a síkban való tájékozódás. Ezek is mind nagyon fontosak és legtöbb esetben összefüggenek a beszédnek a területével, de a számolási készség is ide tartozik. Nem feltétlenül a tanuláshoz tartozik, de éppen olyan fontossággal bír, mint a fentebb említett képességek, a szociális készségek területe. Nagyon fontos dolog, hogy a gyerek tudjon segítséget kérni, merjen kapcsolatot felvenni új gyerekekkel, felnőttekkel, tudja jelezni, ha elakadása van. Itt jön szóba a szakember szerint az is, hogy mennyire tudja a szorongását kordában tartani, mennyire tud alkalmazkodni új helyzetekhez, mert az iskolakezdés maga egy hatalmas változás a gyerek életében és teljesen más elvárásokat támaszt a gyerekek elé, mint az óvodai környezet.

Bízzanak a gyerekeikben!

Pándi Beáta tanítónő arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolaérettség, meg bárminek az érése egy hosszú folyamat, senki ne várja azt, hogy júniusban, júliusban kijön az óvodából a gyerek és szeptemberben pikk-pakk iskolássá érett, mert nem így van. Azért van az előkészítő osztály, hogy együtt összecsiszolódjanak, együtt ráhangolódjanak a feladatra, ami egy hosszas érési folyamat. A pedagógus elmondta, hogy ilyenkor még van idő egymás megismerésére, a gyerekek megismerik egymást, a pedagógusukat és a tanító is a gyerekeket, kiderül, hogy ki mire képes, mi az, amin egy picit segíteni kell stb. Előkészítő osztályban van idő, lehet eleget gyakorolni, míg mindenki felzárkózik az elvárásokhoz, magyarázta, és azt kérte a szülőktől, hogy bízzanak a gyerekeikben, mert ők érzik ezt, és ha a pedagógus is bizalommal fordul feléjük, akkor nem létezik, hogy ne teljesítsenek jól. Megemlítette, hogy létezik Afrikában egy törzs, ahol ha valaki valamilyen hibát követ el, két napon át sorolják a jó tulajdonságait, majd utána segítenek neki helyrehozni a hibát.

A szülőknek le kell vetkőzniük a hozott sémáikat, hívta fel a figyelmet a tanítónő, hangsúlyozva, hogy más iskolarendszerbe lépnek most be a gyerekek, s ha a szülők azt sugározzák feléjük, hogy milyen jó dolog az iskola, az nagyban megkönnyíti majd a beilleszkedésüket. Kihangsúlyozta, szükség van a nyári pihenésre ahhoz, hogy az a sok tudomány, amit a gyerekek kilenc hónap alatt az iskolában összegyűjtöttek, be tudjon épülni.

Tari Annamária pszichológusra utalva a tanítónő nyomatékosította, hogy nem a negatívumokra kell koncentrálni és nem az a feladat, hogy abban kapjon segítséget a gyerek, amibe nem elég jó, hanem azt kell megerősíteni, amiben jó, és ez olyan pozitív hatással lesz a negatív részképességekre, hogy azok is látványosan fognak fejlődni. Erre a hozzáállásra biztatta a szülőket és pedagógusokat egyaránt.

Fejlesztik a személyiséget, a készségeket

Bajnai Melinda óvónő elmondta, hogy az óvoda a játék színtere, ahol a gyerekek meghallgatják a pedagógusokat, elmondják a gondolataikat, kifejezik az érzelmeiket, a pedagógusok pedig helyrerakják ezeket a dolgokat a gyerekekben, hogy az iskolába már lelkileg és fizikailag is felkészülten induljanak el. Természetesen az óvodában is vannak a kognitív képességfejlesztések, matematika, nyelvfejlesztés, de azt sokan hajlamosak elfelejteni, hogy érzelmileg, értelmileg, szociálisan mennyit fejlődnek a gyerekek az óvodában. Az természetes, hogy megtanulják az óvodában, hogy egy alma meg két alma az három alma, mert ez a curriculumban benne van, nekik ezt meg kell tanítaniuk a gyereknek, mert erről szól az óvoda, hogy fejlesszék minden oldalról a gyerekek képességeit. De nem szabad megfeledkezni a gyerekek lelki fejlesztéséről sem, az érzelmi szintjük is el kell érjen arra a szintre, hogy az iskolába lépve ne szorongjanak, ne féljenek, legyenek nyitottak.

Az óvónő elmondta, hogy sok esetben várnak el a szülők olyan dolgokat óvodáskorban a gyermekeiktől, amelyek még koraiak. Elvárják például azt, hogy ha belépnek egy idegenekkel teli terembe, mindenkivel kezdjen el a gyerek beszélgetni. Nem fog elkezdeni a gyermek mindenkivel beszélgetni és nem azért, mert szégyenlős, hanem azért, mert gyermek. A gyermek személyiségfejlesztésének és készségei fejlesztésének az alapköveit az óvoda biztosítja.

Kürti Emese pszichológus ehhez kapcsolódva elismerte, hogy sokszor a szülőkben is nagy a nyomás, mert túl sok az információ arról, hogy mi az, amit a gyereknek tudnia kell, és minden szülő meg is szeretne felelni annak, kellőképpen fel szeretné készíteni a gyerekét azért, hogy ne érje őt kudarc. A szülők valójában tényleg attól félnek, hogy milyen kudarcokat fog majd megélni a gyerekük, hiszen nem szeretnék, ha negatívan befolyásolná majd a továbbiakban a tanulmányaikat. Ugyanakkor a szorongásra is oda kell figyelni, mert a teljesítményszorongás (lámpaláz) már nagyon korai korban meg tud jelenni.

Mire érdemes figyelnie a szülőnek?

Tarr Anita gyógypedagógus, logopédus szerint bármely életszakaszban szembesülhet a gyerek lemaradással és elmondta, mik lehetnek azok a jelek, amikre a szülőknek figyelniük kell, és milyen esetekben érdemes szakemberhez fordulni a gyerekkel.

A szakember szerint már kisgyermekkorban, egész pici babakorban észrevehető, ha a gyerek beszédfejlődése el fog maradni, ha nem gagyog, ha ugyanazokat a hangokat ismétli hosszú időn át és nem jelennek meg új hangok a gagyogásában, ezek mind figyelemfelkeltő dolgok. Nagyon fontos az, hogy egy éves koráig, plusz mínusz néhány hónap, meg kell jelennie az első szónak és amennyiben 18 hónapos korig ez nem jelentkezik, ajánlott szakembert felkeresni. Ebben az életkorban még leginkább a szenzomotoros terápiával fejlesztik a gyerekeket. A logopédus elmondta, hogy ő 2–2,5 éves kortól foglalkozik beszédindítással, ahol már logopédiai beszédindításról lehet beszélni. A következő mérföldkő a szakember szerint, hogy 2,5 éves korára a gyerek már egyszerű mondatokban beszéljen és könnyedebb kommunikációs szituációkat fent lehessen tartani vele. Ha ez is megkésik, akkor szintén érdemes logopédushoz, szenzomotoros terapeutához fordulni. Ami még figyelemfelkeltő lehet és egyre gyakrabban megjelenik az, hogy nagyon hosszú ideig a szavak elejét mondják a gyerekek, ennek 3 éves korig el kellene tűnnie, ugyanúgy a babanyelvnek is. A gyerekek beszédfejlődésük során a saját nyelvükön – nagyon hasonlóan az emberi beszédhez – folytatnak valamilyen párbeszédet a játék közben, de ez egy idő után leépül. A szakember elmondása szerint 3 éves korig még a játszás során ez meg szokott jelenni, de jó, ha utána ezt felváltja a rendes beszéd. A logopédus szerint figyelemfelkeltő lehet az is, ha a gyermek nem kezdi el használni a személyes névmásokat és hosszú ideig magáról harmadik személyben beszél. Ezt mindenképp kell figyelni, általában 2,5 éves kor körül jelenik meg az én használat és ekkor már nem a saját nevével utal magára, hanem elkezdi használni a személyes névmásokat. A logopédus arra biztatta a szülőket, ha ezekre a jelekre felfigyelnek, akkor érdemes szakemberhez fordulniuk.

A tanulási nehézségeknek, zavaroknak az előjelei is már elég könnyen felismerhetőek a logopédus szerint. Ha az említett részképességekben bármilyen esetben úgy tűnik, hogy nehezebben boldogulnak a gyerekek, vagy az óvónő visszajelzi, hogy egyes feladatokban nehezebben tudnak bevonódni, nem tudják úgy elsajátítani azokat a készségeket, ahogy a kortársaik, abban az esetben is érdemes terapeuta segítségét kikérni, ha másért nem, akkor egy szakvéleményért. Lehet, hogy megnyugodhat a szülő és nincs szükségük segítségre, viszont ha igen, akkor nagyon fontos, hogy minél korábbi életszakaszban segítséghez jusson a gyerek.

Artikulációs terápiát 4,5 éves korban kezdenek el legkorábban, de inkább 5 éves korban, mivel ekkor alakul ki egy olyan készség, amit a szakember fonológiai tudatosságnak nevez és ennek a megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerek a logopédiai feladatokat megértse és aktívan részt tudjon venni a fejlesztéseken és érdemben tudjanak haladást elérni.

A logopédus beszélt továbbá a diszlexia és diszgráfia prevencióról is, amit már 4,5–5 éves korban el lehet kezdeni. A szakember a prevenciónak a híve, azt vallja, hogy inkább dolgozzanak egy kicsit pluszban, a szülő is tegyen bele egy kicsit több erőfeszítést, viszont nagyon nagy tehertől tudják megszabadítani a gyereket abban az esetben, ha időben kap segítséget és nem majd az előkészítő osztály végén, vagy még rosszabb esetben a betűtanuláskor szembesülnek vele, hogy egy komolyabb lemaradással állnak szemben, ami nem fog csak úgy magától elmúlni.

Kürti Emese pszichológus hozzátette, hogy a szenzomotoros terápiával tudják megalapozni azt, hogy a későbbi képességek hogyan fognak kialakulni. Például egy kisbaba esetén figyelnek arra, hogy ezeket a mozgásokat megfelelő időben és megfelelő ideig végezze a gyermek, hogy már abban a kezdeti korszakban is kialakuljanak ezek az idegrendszeri működések, amik a jobb és a bal agyfélteke közötti kommunikációért felelnek. Ezért fektetnek nagyon nagy hangsúlyt szenzomotoros szempontból is arra, hogy ezek a szakaszok időben meglegyenek, mert ezek később kihatással lesznek nem csak a beszédfejlődésre, hanem az iskolai készségek kialakulását is befolyásolják.

Pándi Beáta tanítónő kihangsúlyozza, hogy az előkészítő osztályban van arra idő, hogy ezeket a beszédhibákat kijavítsák. Mivel az iskolai rendszerben minden iskolának van logopédiai szakembere, az előkészítősök elsőbbséget élveznek. Előkészítőben a gyerekeket felmérik, ha esetleg előtte nem jutnak el logopédushoz. Az elmúlt egy-két generációnál azt vették észre, hogy ha a logopédiai gyakorlatokat az osztályban végzik el, akkor mindenki sokkal szívesebben végzi el együtt a csoporttal, ezek pár perces gyakorlatok, de ilyenkor van egy egész év ezeket gyakorolni.

Óvodai tevékenységek: játszva tanulni

Én személy szerint nagyon szeretem a bábokat és azt figyeltem meg, hogy kis- és középső csoportban nagyon szeretik a gyerekek, meséket már szinte csak bábbal mondok, magyarázta Bajnai Melinda óvónő, hozzátéve, hogy nagyon sok olyan eszköz van – sokat ő maga készít – amivel érdekessé tehetőek az óvodai tevékenységek. Sok fejlesztő játékot használnak, köztük a Montessori játékokat is, ugyanis az óvodában minden tevékenységnek az a lényege, hogy a gyerekek játszva tanuljanak. Éppen ezért az óvónő felhívta a szülők figyelmét arra is, hogy ha meg szeretnék tudakolni a gyereküktől, hogy mi történt az oviban, akkor arra kérdezzenek rá, hogy mit játszott, és akkor el fogja mesélni, mert a gyerek az óvodában nem tudja azt, hogy tanul.

Hogyan lehet könnyebb az átmenet?

Pándi Beáta tanítónő kiemelte, hogy hogyan segíthetnek a szülők a gyerekeknek abban, hogy könnyebb legyen az óvoda és az iskola közötti átmenet. Elmondta, hogy az utóbbi időben már nyílt napokat szerveznek az iskolák és nagyon sokszor még előtte a tanítónők elmennek az óvodába és elviszik a gyerekeknek a meghívót, ami már egy kontaktust hoz létre velük. Megemlítette, hogy mindenki fél az átmenettől, de ha egy picikét megadják a módját és nem rohanva mennek el, hanem ünnepnapként kezelik azt a napot, amikor a gyerek először belép az iskolába, akkor sokkal könnyebb lesz az átmenet. Arra is biztatta a szülőket, hogy beiratkozásnál vigyék el a gyereket is, és ők is firkantsanak oda a papírra egy vonalat. Ezek olyan plusz pontok, amitől az átmenet nem lesz olyan nehéz, hanem egy kellemes élménnyé válik. A tanítónő további praktikus tanácsokkal is szolgált. Elmondta, ahhoz, hogy az átmenet gördülékenyebben menjen, jó ha a szülők az iskolakezdés előtti hetekben megnézik, hogy mennyi idő alatt érnek el az iskoláig, mert nagyon frusztráló lehet, ha a gyerek érzi azt, hogy reggel a szülő ideges a forgalomban. Szerinte jó, ha a tanszerek bevásárlásánál is ott van a gyermek, ő választja ki a tanszereit, mert ha van kötődése, akkor jobban is fog rá vigyázni. Az is változás, hogy eddig az óvodában közösen dolgoztak, most mindenkinek meglesz a maga tolltartója, ezért nem árt, ha mindenen van egy jel, hogy a könnyen beazonosítható legyen, javasolta, elismerve azt is, hogy pedagógusként folyamatosan meg kell újulniuk, napi szinten új módszereket kell alkalmazniuk és nagyon kell figyelniük a gyerekekre, ugyanis minél több időt töltenek a gyerekekkel, annál jobban megismerik az igényeiket.

A meghívottak továbbá beszéltek arról is, hogy milyen hatással van a gyerekre, ha magyar anyanyelvűként román tannyelvű intézménybe kerül, valamint arról, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni az oktatási intézmény kiválasztásakor.

Tarr Anita logopédus elmondta, hogy egy elég növekvő tendencia, hogy a magyar anyanyelvű gyerekeket román nyelvű tanintézménybe íratják be, ami alapvetően nem egy rossz dolog, mert valóban, ha egy gyerek a későbbiekben itt fog élni, Romániában, akkor hasznára fog válni az, hogy tud románul beszélni. Viszont gyakran úgy kerülnek hozzájuk, fejlesztő terapeutákhoz gyerekek, hogy a szülő azt hiszi, hogy a gyerekével gond van, hogy le van maradva, az óvónő is azt jelzi vissza, hogy nem boldogul jól az oviban, nem tudja kivenni a részét úgy a feladatokból, mint a többi gyerek, holott mindennek annyi áll a hátterében, hogy a gyerek nem beszél románul, emiatt szorong abban a helyzetben, egy csomó dologról lemarad annak okán, hogy nem érti mi történik körülötte. Bár leutánozza a többi gyereket, de hiányzik az a pedagógusi instruálás, amit a többi gyerek megkap. A szakember szerint nagyon fontos, hogy a szülő, ha számba veszi, hogy román tannyelvű intézménybe adja a gyerekét, figyelemmel kísérje azt, hogy ténylegesen érett-e nyelvi szempontból a gyerek, mert általában ez szokott lenni az akadály, és emiatt szoktak jelentkezni később másodlagos tünetek, amit a gyerek vagy kihever, vagy nem. Vannak olyan helyzetek, hogy aztán eldöntik a szülők, hogy akkor menjen mégis magyar iskolába a gyerek, mert egy pici románt összeszedett az oviban. Igen ám, de egy csomó dolog kimaradt és csak részlegesen sajátította el a korábban említett képességeket és ez érződni fog a gyerek iskolai teljesítményben is, figyelmeztetett a szakember.

Az intézményválasztással kapcsolatban Pándi Beáta tanítónő arra hívta fel a szülők figyelmét, hogy az iskolaválasztás esetén egy 5 éves kapcsolatról van szó, ezért lényeges, hogy a gyereküket kire bízzák. Arra biztatott mindenkit, hogy ismerjék meg a pedagógust, a személyiségét, és ha úgy gondolják, hogy nem kompatibilis a gyermekükkel, akkor merjetek váltani.

Kürti Emese pszichológus hozzátette, hogy ki kell alakulnia egy bizalmi kapcsolatnak a szülő és pedagógus között. Szülőként nagyon fontos az, hogy megbízzunk a pedagógus visszajelzésében – óvodában, iskolában egyaránt –, nagyon fontos az, hogy ne támadásként éljük meg azt, ha kapunk egy visszajelzést, be kell látnunk, hogy mi egyféleképpen látjuk a helyzetet, másképp viselkedik a gyerek az otthoni környezetben, az pedig egy objektívebb visszajelzés ahogyan a pedagógus látja a gyermekünket.