Az alapműveltség hiánya és annak súlyos ára

| június 23, 2025 |

Néhány nap múlva újra a nyári vakációnak örülhetnek a diákok és a pedagógusok. A sok-sok munka és a szép eredmények után jogos a pihenés. Azok, akik nem értek el kimagasló eredményeket, a nyár folyamán pótolhatják a mulasztásokat.

A nyári vakációban történnek az előkészületek az új tanévre. Minden tanévkezdet rejt meglepetéseket. Az 1989-es változásokat folyamatosan új változások követik. Újabb és újabb tanügyi reformtervezetek kerülnek terítékre, ezek egy része hoz némi változást, de jön egy-egy új kormány, az új tanügyminiszter pedig rögtön újabb ötletekkel áll elő, melyeket később újabb kezdeményezések söpörnek el.

Sokat lehet beszélni arról, hogy mitől válnak okosakká, a folyamatosan változó kihívásoknak megfelelően felkészültekké a fiatalok, hogyan tudnak megfelelni a munkaerőpiac igényeinek, mit kell és mit nem kell(ene) tanítani az iskolában, mit kell otthonról hozni, és mit nem kell megtanulni az utcán, a közösségi oldalakról.

A család és az iskola egyik legfontosabb feladata, hogy alapműveltséget adjon a gyerek számára, amit magával visz egész életén át. Ekkor alakul ki a személyisége, a kulturális beállítottsága, az identitása. Számtalan példa igazolja, hogy a családok nem mindig pozitív példaképek, az iskolára bízzák a nevelést. Az iskola nem vállalhatja fel a szülői szerepet, a zsúfolt tantervre hivatkozva még a tananyag elsajátítása is nehézségeket okoz az iskolai keretek között. A pedagógusok folyton a tananyag csökkentését kérik, a végzősök felmérésekor viszont az tapasztalható, hogy a diákok tárgyi tudása hagy kívánnivalót maga után.

Az általános műveltség megszerzéséhez és fejlesztéséhez szükséges órákat elég gyakran csökkentik. Középiskolában nem tanítanak rajzot és zenét, az irodalom és a történelem órák száma is csökken. Hiányzik a pszichológia és a filozófiatanítás. Egy ideje egyre gyakrabban hangoztatják, hogy nem kell tanítani klasszikus irodalmat, sőt egy olyan terv is van, hogy nem fognak tanítani lírát, verseket, mert az nem érdekli a fiatalokat. Vajon hány verset olvastak el azok, akik ki akarják venni a tantervből a líra oktatását? Az oktatási minisztérium döntéshozói közül hányan olvasták el a kötelező házi olvasmányokat? Már-már határozottan kimondják, hogy csak azt kell megtanítani a fiataloknak, ami majd a munkájukhoz szükséges. Tehát betanított munkásokat nevelnek, akik majd minimálbérért végeznek el feladatokat. A szépérzék, a világ dolgainak a megértése, az összefüggésekre való rálátás, a helyes döntések meghozatalához szükséges releváns tudás és kritikus attitűd elsajátítása és sok egyéb a döntéshozók szerint nem fontos, majd amikor döntési helyzet előtt állunk, megmondják, hogy mi a teendőnk. Csak az a nagy baj, hogy megmondják mások is. Azok is, akik nem feltétlenül a javunkat keresik. A tudatlan embereket pedig nagyon könnyű félrevezetni.