Aranyhal, hullócsillag
Sohasem szerettem horgászni. A horgászást a szerencsejátékok kategóriájába sorolom. A fogás a véletlen műve: vagy bejön, vagy nem. Csodálom azokat, akik érzelmi alapon horgásznak: a kifogott halat megcsókolják, majd visszadobják. Ilyenkor kívánnak is valamit, amit az „aranyhal” talán teljesít. Talán. Mert biztosra a szerencsejátékoknál sem mehetünk. Még akkor se, ha akkor kívánunk valamit, amikor hullócsillagot látunk. De lehet hinni abban, hogy egyszer megjön a szerencsénk. Az emberek több dolgot tartanak fontosnak és értelmesnek az életükben. Ezek nem mind egyformán fontosak, és nem mind egyforma értékkel bírnak, ezért fontos a rangsorolás, a fontossági sorrend felállítása. Ma ezt sokan prioritásnak nevezik. Van, amit munkával, van, amit tanulással, és van, amit szerencsével lehet elérni. Közben változhat a sorrend: ami fontosabb volt, hátra kerülhet a prioritáslistán, mert adódik valami, ami fontosabb. Az életnek értelmet, azaz egy értékrendszert mindenki úgy alakít ki magának, hogy az a pillanatnyi vágyaknak, kívánságoknak feleljen meg. Ezeknek a pillanatnyi vágyaknak, kívánságoknak az elérése – szerintem – nem igazán függ az aranyhaltól vagy a hullócsillagtól. A vágyaknak és a kívánságoknak az elérése gyakran válságba viszi az embert. A válság elkerüléséhez, a válságból való kilábaláshoz szükség van egy bizonyos szintű intelligenciára. Aki ezzel nem rendelkezik, az elfásul, elhidegül, elzárkózik, befalazza magát egy érzelem nélküli világba, ahonnan egy idő után képtelenség kiszabadulni. Azt olvastam, hogy az okos emberek nem mindig bölcsek, elég gyakran megtörténik, hogy rossz döntéseket hoznak. Ugyanúgy hibáznak azok is, akik érzelmi alapon döntenek. Ezért hisznek sokan abban, hogy az aranyhal vagy a hullócsillag vezet ki a válságból, oldja meg a problémákat, vezet rá a biztos útra. Életcél vagy erkölcsi kérdés a kiútkeresés? – tehetjük fel a kérdést. Érzelmi vagy intellektuális úton kapunk választ a feltett kérdésre? Ha mégis igaz, hogy nem az okos emberek hozzák a bölcs döntéseket, az érzelmi alapú döntések pedig eltérítenek a valóságtól, akkor egy olyan útra sodródunk, amelynek irányát nem mi határozzuk meg. Akkor már akarva-akaratlanul horgászunk vagy figyeljük a hullócsillagokat, és úgy élünk, hogy semmi nem függ tőlünk, csak sodródunk a céltalanságban, miközben jelentéktelenné válik az életünk.