A jövőt most mi alakítjuk
Nem emlékszem keményebb választási kampányra, mint amilyen a mostani, melynek hamarosan a végére érünk. Minden eddiginél több párt jelöltjei folyamodtak szélsőségekhez, hazugnak és tolvajnak kiáltják ki az ellenfeleiket, rágalmazási hadjáratuk nem ismer határokat, és vannak, akik nyíltan szövetkeznek azért, hogy a magyarokat leseperjék. És ne legyenek kétségeink afelől, hogy lesznek olyanok, akik ezekre a jelöltekre adják majd le a voksukat.
A józan ész nem ezt akarja. A múlt hibáiból tanulva ma már lehetnénk nagyok, büszkék, öntudatosak, családban és szeretetben élő, kulturáltan felnőtt társadalom. Tovább vihetnénk atyáink értékeit, otthon- és nemzetszeretetét, mint teszi ezt számos nép a nagyvilágban. De mi magyarok vagyunk, mindenre találunk kifogást. Pedig rá kellene döbbennünk már egyszer, hogy hitünk az, amely által megtisztulva és abból erőt merítve példát mutathatunk Európának és a világnak. Hit nélkül, szeretet és remény nélkül nincs esélyünk a saját utunkat járni. Ma nem zászlólobogtató időket élünk, hanem az önvizsgálatét, az alázatét, az Istenhez fohászkodásét. Válságos időket élünk, amelyen csak a teremtő Isten változtathat. A megoldás az, ha templomokat és iskolákat építünk, ha minél több magyar gyereket nevelünk, akik nemcsak mondják, hanem hiszik is, hogy: „itt élned, halnod kell.”
Naponta látjuk, halljuk, hol és milyen módon emel kezet magyar a magyarra, hogyan emészti fel egységét a nemzet, és mindenre van magyarázat. És a keselyűk itt keringenek a fejünk fölött, közben nem veszi észre senki, hogy tenni is kellene a megmaradásért. Ilyenek vagyunk. Szeretünk emlékezni, szebben és jobban, mint azt a valóság, a történelem indokolná.
Választásokra készülünk. Ilyenkor mindig túl sok az ígéret. Túl sok a félrevezető ígéret is. És vannak, akik hagyják magukat félrevezetni. Nagyon sok magyar jelölt száll versenybe magyarellenes pártok színeiben. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy ők mit remélnek. Lehet bírálni mindent és mindenkit, de az legyen világos mindenki számára, hogy nincs más párt, amely a magyarság érdekeit képviseli tudná. Nincs más párt, amelynek szívügye lenne, hogy a magyar gyerekek itt anyanyelven tanulhassanak, vagy az, hogy az anyanyelvet használni lehessen a közigazgatásban, hogy a magyar közösség erős identitástudattal rendelkezzen.
Láthatjuk mindannyian, hogy Szatmáron mi történik: itt a magyar közösséget egyenesen céltáblának használja nem csak a szélsőséges és nyíltan magyarellenes AUR, de a vele összeálló Nemzeti Liberális Párt (PNL) is. Ezért amikor vasárnap a szavazófülke magányában a jövőről szavaznak, ezt vegyék figyelembe! Gyermekeink jövője, a szatmári magyarság sorsa a tét!