A Harag György Társulat történetei – konferencia
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának történetei címmel szervezett konferencia helyszíne lesz április 14-én, 15 órától a szatmárnémeti Iparosotthon.
A konferencia programja:
15.00 Köszöntő
15.05–15.25 óra: UNGVÁRI ZRÍNYI ILDIKÓ PhD. színházkutató, egyetemi tanár, (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem)
Eszmei, színészi és objektum-hálózatok a színházi kutatásban. A nagybányai-szatmári társulat hálói
15.25–15.45 óra: BESSENYEI GEDŐ ISTVÁN dramaturg, teatrológus, doktorandusz (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem)
Intézményesülés, hierarchizáció, hatalom a nagybányai-szatmári társulat első három évtizedében
15.45–16.05: ADORJÁNI PANNA színházcsináló, doktorandusz (Eötvös Loránd Tudományegyetem)
A kollektív fogalma Harag György és a nagybányai-szatmári társulat együttműködésében
16.05–16.20: Kérdések, beszélgetés
16.20–16.35: BÖJTHE ALEX óraadótanár (Sapientia EMTE), doktorandusz (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem)
Harag György: Hamlet, 1959
16.35–16.50: BEKŐ-FÓRI ZENKŐ színész, doktorandusz (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) (Online)
Harag György: Anna Frank, 1958
16.50–17.05: ALBERT MÁRIA, PhD. teatrológus, egyetemi adjunktus (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem)
Nézz előre Harag nélkül
17.05–17.20: JÁNOS SZABOLCS, PhD. irodalom- és színháztörténész, egyetemi docens (Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad)
Folytonosság és újrakezdés(ek) között: Taub János szatmárnémeti és nagyváradi rendezései
17.20–17.30: UNGVÁRI ZRÍNYI ILDIKÓ színházkutató, egyetemi tanár, (MME)
Kutatási projekt-bemutató. A nagybányai korszak színháztörténeti hálózatkutatása
17.30–17.45: Kérdések, beszélgetés
17.45: Kerekasztal-beszélgetés
KIVONATOK
UNGVÁRI ZRÍNYI ILDIKÓ (MME)
Eszmei, színészi és objektum-hálózatok a színházi kutatásban. A nagybányai-szatmári társulat hálói
Gondolatmenetemben a színházelméleti és -történeti kutatás cselekvő-hálózat-elméletre alapozott lehetőségeit vizsgálom. Bruno Latour elmélete alapján bevonom vizsgálódásomba a színházi hálózatokat alkotó eseményeket, humán (emberi, színészi) és nem humán objektumokat, valamint ezek folyamatait, átrendeződő hálózatait, azt kutatva, hogy ez az eljárás – a hagyományos színháztörténeti leírásokhoz és előadáselemzésekhez képest – hogyan rendezi át az élő és non-humán színházi archívumokat, milyen új viszonyokat hoz létre a színház kutatásában. Fejtegetéseimet nagyrészt színháztörténeti példákon demonstrálom, a nagybányai színház 1953-as alkulásának esetével és folyamataival helyenként összehasonlítva a marosvásárhelyi színház 1946-os alapítását, valamint későbbi, jelenkori színházi folyamatokat is bevonva az elemzésbe. A módszertani keret kialakításakor támaszkodom a hálózat-elmélet és Bruno Latour szociológiai-antropológiai fejtegetéseire, valamint Christopher Balme színházi globalizáció-kutatásaira. Reményeim szerint a kutatás hozzájárul a kommunikatív színházi emlékezet komplex feltárásához, a próbafolyamat felnyitásához, valamint a színház társadalmi dimenziójának alaposabb vizsgálatához.
BESSENYEI GEDŐ ISTVÁN
Intézményesülés, hierarchizáció, hatalom a nagybányai-szatmári társulat első három évtizedében
Kutatásomban a társulat öndefiníciói, működési elvei, a rendezői színház szatmári modelljei szempontjából vizsgáltam a társulat történetét, az intézménnyel szembeni, illetve az azon belüli hatalomgyakorlás kérdései mentén, különös tekintettel az utóbbi vonatkozásra. Az eddigiekben már jól dokumentált társulattörténet(ek) diskurzusát továbbgondolva a társulatot nem mint egységes, közös akarattal bíró entitást tételeztem, hanem olyan munkaközösségként szemléltem, amelyet folyamatos átrendeződésben lévő belső hatalmi viszonyok strukturálnak, amelyek az intézményszervezést és a művészi munka gyakorlatát egyaránt meghatározzák, közös eredetpontjuk pedig az alapítás előtti, egyetemi évek diákközösségéhez, annak belső hierarchiájához és a tanár-diák viszonyt jellemző státuskülönbségekhez is visszavezethetőek.
Az első három társulatvezető (az „alapító igazgatók”) korszakát elemzem részletesebben – utalva utódaik korszakaira is –, a hierarchizáció, az intézményesülés, a különböző fegyelmező és ellenőrző mechanizmusok kiépülése mentén, a kezdeteket jellemző kollektív alkotói módszerektől a rendezői autoritás fokozatos kiteljesedéséig. A különböző vezetői autoritástípusok és hatalmi csomópontok pontosabb körülhatárolása és jellemzése céljából a foucault-i értelemben vett lelkipásztori hatalom fogalmából kiindulva tekintem át az intézményes és informális hatalmi mechanizmusok változását és csomópontjait.
ADORJÁNI PANNA
A kollektív fogalma Harag György és a nagybányai-szatmári társulat együttműködésében
Az előadás bemutatja a kollektív alkotás szovjet mintáját, majd elemzi a nagybányai társulat és Harag György együttműködésének kezdeti időszakát a színház első négy évéről szóló értékelő és a hozzá kapcsolódó releváns szövegek elemzése által. A bemutatásra kerülő esettanulmány résztémáját képezi annak a doktori kutatásnak, amely a kollektív alkotói módszerek romániai előzményeit vizsgálja a második világháború és a rendszerváltás közötti időszakban. A romániai színházi diskurzusban a második világháború után szovjet mintára megjelenik a kollektív rendezés és a kollektíva elgondolása, amelynek egyfajta kísérleteként is értelmezhető a Nagybányán 1953-ban alapított magyar színház első időszaka. Ennek megvizsgálása a diskurzuselemzés módszerével történik, fő forrása a társulatvezető Harag György által írt jegyzet, amely A nagybányai-szatmári színház négy éve címet viseli. Ezekhez további Harag-írások és vele készített interjúk társultak, pontosabban a kutatott időszaknak megfelelő anyagok, illetve azok, amelyekben utalás történik a nagybányai-szatmári együttessel töltött évekre. Ugyanezek a paraméterek mentén mindehhez további sajtóanyagok társultak, pontosabban az együttesben ebben az időszakban játszó színészekkel készített beszélgetések, amelyek által valamelyest ellenőrizhetővé válik Harag diskurzusa a csoport más tagjainak megnyilatkozásaival. A kutatás mindezeket a megszólalásokat két tematikus csomópont segítségével vizsgálja: az első a színész, a rendező és a dráma hármasának viszonyára vonatkozik, a második pedig a kollektíva, csoportfolyamatok és a műhely koncepciókhoz.
BÖJTHE ALEX
Harag György: Hamlet, 1959
Hamlet Shakespeare egyik legismertebb tragédiája, évszázadok óta lenyűgözi a közönséget és a kritikusokat. Ennek ellenére Harag György 1959-es Hamlet-rendezése előtt, a darabot több mint két évtizedig nem játszották romániai magyar színpadon, és négy évtizedig nem szerepelt romániai magyar kőszínház repertoárján. Ez a tanulmány az akkor még csak mindössze hatéves társulat által bemutatott Hamlet-előadás színházkulturális kontextusát, a dramatikus szöveget, a rendezést, a színészi játékot, színházi látványt és hangzást, és végül az előadás hatástörténetét vizsgálja a Philter-módszer alapján.
BEKŐ-FÓRI ZENKŐ
Harag György: Anna Frank, 1958
Az 1957-es Anna Frank naplója című előadás fontos mérföldköve volt a szatmári színház történetének. A philther módszeren keresztül azt vizsgálom az elemzésemben, hogy milyen műsorpolitikai döntések vezettek a darab színreviteléhez, Harag György rendezői pályájának mely szakaszában született az előadás, illetve mit jelent ma az Anna Frank történet, mekkora felelőssége van a Goodrich-Hatchett szerzőpárosnak a történet amerikanizációjában, bagatelizálásában. Ez a színházi mű elsők között teatralizálja a zsidók kiirtását, a náci hatalmi gépezet működését. A kommunista diktatúra narratívája a holokausztot a németek bűneként könyveli el, Magyarország vagy Románia felelősségéről és tevőleges részvételéről a deportálásokban nem beszélnek. A nem-beszédnek ebben a korában az Anna Frank naplója tud beszélni a színpadon. A rendszerváltásig sem ez, sem más, a holokauszttal foglalkozó mű nem kerül bemutatásra.
ALBERT MÁRIA
Nézz előre Harag nélkül
(Kovács Ferenc: Nézz vissza haraggal, 1965)
Az előadás fontos szerepet foglal el Kovács Ferenc rendezői, Elekes Emma és Csíky András színészi karrierjében, valamint a Szatmárnémeti Északi Színház történetében is. Keletkezésének időpontjában a Szatmári Színház igazgatója, Csíky András színművész, aki az előadásban főszerepet alakít. Ekkor még Nagybánya és Szatmárnémeti között ingázik a Nagybányán Harag György által alapított társulat, mely 1953–1956 között Nagybányán működik, előbb mint a Nagybányai Állami Színház magyar tagozata, majd 1956-tól mint a Nagybányai Állami Színház szatmárnémeti magyar tagozata. A bemutatóra 1965. március 11-én, Nagybányán kerül sor. A szövegválasztás és az előadás nagyszerűen illeszkedik abba a szemléletváltó, új irányba, melyet Harag György kijelölt az általa alapított társulatnak és melynek munkájához Kovács Ferenc előbb irodalmi titkárként és dramaturgként csatlakozott, majd Harag 1960-ban megtörtént távozása után rendezői feladatokat is elvállalt.
Romániában és magyar színpadon ősbemutató az előadás. A kritikai anyagból kirajzolódik, hogy a szatmári társulat fejlődésében mennyire jelentős állomás a Nézz vissza haraggal. Kovács Ferenc személyében a szakma által elismert és értékelt rendező születik, a színészek csapatmunkája működik, a kortárs és merész szövegválasztással egy divatos művészfilmet is sikerül felülmúlni a nézők érdeklődése tekintetében. Az előadás bukaresti vendégszereplése is egyértelmű sikertörténet, melyben egy saját stílussal rendelkező professzionális alkotógárda tudja megmutatni magát. Az előadás kolozsvári vendégjátékának is jó a kritikai visszhangja, tehát Erdély színházi fővárosában is jól szerepelnek a szatmáriak. 1965-ben, már Harag György nélkül, a szatmári színházcsinálók jól működő társulata úttörőként hozta a közönség elé Osborne szövegét.
JÁNOS SZABOLCS
Folytonosság és újrakezdés(ek) között: Taub János szatmárnémeti és nagyváradi rendezései
Nagyvárad és Szatmárnémeti színháztörténetében különleges helyet foglalnak el azok a rendezők, akik egy-egy előadás erejéig szerződtek le az adott társulathoz, s rendeztek meg olyan előadásokat, amelyek – bár nem feltétlenül illeszkedtek be az adott társulat műsorrendjének fővonalába – meghatározó eseményeivé váltak az erdélyi-partiumi színháztörténetnek.
Taub János (1927–2010) rövid nagyváradi és szatmári tevékenysége mindenképp ezek közé sorolhatóak: 1958-as nagyváradi Figueiredo-rendezése (A róka meg a szőlő) és 1970-es Ionesco-rendezése (A király halódik) minkét társulat történetének kiemelkedő alkotásai, ugyanakkor olyan viszonyítási pontok is, amelyek az útkeresés, a fordulat jegyében (és várakozásában) írhatóak le.
A tervezett előadás a szatmárnémeti és nagyváradi magyar színház (helyenként kapcsolódó) történetének perspektívájából vizsgálja Taub rendezéseinek színháztörténeti kontextusát, azok recepcióját és kisugárzását, valamint az általuk ébresztett elvárások és remélt fordulatok/újrakezdések lokálisan meghatározott lehetőségeit és korlátait.
UNGVÁRI ZRÍNYI ILDIKÓ (MME)
Kutatási projekt-bemutató. A nagybányai korszak színháztörténeti hálózatkutatása
Részkutatások:
Balázs Bécsi Anna: Romantikus lendület és szocialista realizmus a Ruy Blas-ban. Harag György és Szabó József Ódzsa 1955-ös (kollektív) rendezése
Dögei Mátyás: A szovjet ember ideálja és a kollektív rendezés. Afinogenov Kisunokám c. darabjának 1955-ös színrevitele, Harag György és Farkas István rendezésében.
Jankovics Katalin: A szöveg és az előadás regionális és lokális jelentősége. Földes Mária Hétköznapok című kortárs szövegének színrevitele Harag György 1956-os rendezésében.
Molnár Flóra: A nagybányai színház nyitóelőadásának színházszakmai és ideológiai hálózatai: Gorbatov: Apák ifjúsága, 1953, Rendezte: Tompa Miklós és Harag György