Május 15. a család nemzetközi napja. A család több mint vérségi kapcsolat: biztonság, szeretet és megtartó erő egy változó világban. Gyermekkori emlékek, közös ünnepek, hétköznapi pillanatok és továbbörökített hagyományok szövik át életünket, meghatározva azt, kik vagyunk. Egy személyes vallomás arról, hogyan tartja össze a családot az egymásra figyelés, a közösen eltöltött idő és a példamutatás ereje. Pándi Beáta tanítónőt kérdeztem.

Mit jelent számodra a család?

Az a biztonság, alap, ami nap mint nap körülvesz. Ami nélkül nem teljes az életem.

Kik tartoznak a te családodba?

Szűkebb családom, szüleim, rokonaim. Ugyanakkor a munkahelyemen a kollégáim, osztályom gyermekei, családjaik is a „nagy” családomhoz tartoznak, hisz elég sok időt töltünk együtt nap mint nap.

Milyen gyakran találkozol a családtagjaiddal?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy igen közel laknak szüleim, nagynénéim, unokatestvérek. Pár percen belül ott vagyok bármelyiküknél. Ugyanakkor férjem családja is Szatmárudvariban lakik, így igen gyakran találkozunk mindenkivel.

Mi a legkedvesebb családi emléked?

Nagyon sok van, szinte napokig mesélhetném. Olyan gyerekkorunk volt, amikor iskola után folyamatosan az utcabeli gyerekekkel „bandáztunk”, üres telken kutyát tartottunk, a lankát bejártuk többször is. Különleges hívójelünk volt, azzal hívtuk ki egymást az utcára. A közelben levő focipályán „tanyáztunk” egész nyáron. Csodálatos időszak volt. A családon belüli emlékek az ünnepekhez kötődnek, amikor mindenki otthon volt. 10-en voltunk egy asztalnál, mikor az udvaron volt terítve az egész családnak. Nagymamámhoz jártunk cseresznyét szedni, mindig a jutalom, ahogy én kértem gyerekkoromban: „alul vaj, felül lepkár” volt.

Van olyan családi hagyományotok, amit különösen szeretsz?

Nagyon sok ilyen hagyományunk van, legtöbbje a gyerekekhez kötődik: húsvéti locsolkodás, karácsonyi kántálás. Ebből lassan kinőnek a fiaink, de hátha majd ők a családjaikkal tovább éltetik ezeket a hagyományokat. Ezek mellett a születés- és névnapi, családi összejövetelek elmaradhatatlanok. A disznóvágás is mindig jól megszokott rutin szerint zajlott. Egymás mellett lakunk, így mikor valaki finomságot süt, akkor elmaradhatatlan, hogy egymásnak ne vigyünk a finom sütiből. Gyerekkorunkban minden hétvégén más rendszámú autó közlekedhetett, de mindig úgy alakult, hogy elmentünk elég gyakran kirándulni.

Mi az, amit a családodtól tanultál, és ma is meghatároz?

A család az, akikre mindig és minden körülmények között számíthatsz.

Mi tartja össze a családot?

A családot leginkább a szeretet, közös emlékek és az egymásra figyelés tartja össze, még akkor is, amikor nem minden tökéletes.

Mi a legnagyobb kihívás ma a családok számára?

A felgyorsult világban pont az marad el, ami a legfontosabb: az együtt töltött idő. Idő kell egymás megismeréséhez, a szokások, hagyományok kialakulásához.

Hogyan oldjátok meg a konfliktusokat a családban?

Sok-sok beszélgetéssel. Nem virtuális, világhalón keresztül, hanem egyszerű, szemtől szembeni megbeszéléssel.

Változott a család szerepe az elmúlt években?

Sokat változott, de remélem felismeri mindenki, hogy a család örök érvényű érték, ami semmivel nem pótolható.

Mit gondolsz, mitől működik jól egy család ma?

A meleg emberi kapcsolatoktól, amire kellene több hangsúlyt tenni.

Mennyire fontos a közös idő a digitális világban?

Talán napjainkban ez lenne a legfontosabb.

Milyen értékeket szeretnél továbbadni?

Azokat az értékeket, amiken én is felnőttem. Ünnepekhez kötődő szokások, hagyományok. Az értékeket továbbadni nem tanítással tudjuk, hanem példamutatással. Ha ebben nőnek fel, az jól elraktározódik a gyerekek lelkében, s tudat alatt akkor lesz boldog, mikor ezeket követi majd felnőttkorában is.