„A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…” -— Antoine de Saint-Exupéry

/Mert minden grundon ott ül Nemecsek, minden ajtó mögött ott van
Emerenc és minden kereszten ott vár Jézus. Nincsenek variánsok,
taktikák, sem cselek. Minden áttetsző, kiszámítható és színtiszta. Ha
hagyod. Ha biztos kezekben érzed magad. Ha tudod, hogy akiben
barátra leltél, az az igazi./

Amikor a barátság szót halljuk, bevillan egy arc, egy érzés, melegség árad a szívünkből és mosoly kerekedik arcunkra. Emlékek, szavak, pillanatok. Összetartozás. Valami láthatatlan szál. A boldogság tiszta forrása. Valaki, aki által megfényesedik az életünk. A legőszintébb tükör. Bensőséges viszony. Létszükség. Kincs. Lelki kapcsolat. Szeretet. Boldogság. Elfogadás. Béke. Otthonosság. Időtlenség. Megbecsülés. Hűség. Egy külső belső hang. Teremtő közelség. Jóban való növekedés. Egymás emelése. Fejlődés. Összhang. Átlátszóság. Őszinteség. Szabadság. Útmutatás. Támasz. Kölcsönösség. Szolgálat. Felelősség. Jelenlét. Igen a másikra. Igen arra, akivé általa és vele lehetünk. Vállalás és felvállalás. Lételem. Közös teher. Közös öröm. Közös nézőpont. Közös szívverés. Közös teremtés. Közös hang. Közös hallgatás. Közös hit.

Egyetértés és együttérzés. A barátság hosszú évek gyümölcse, ami bennünk érik, amit együtt érlelünk. Érettsége és mélysége attól függ, mennyi szeretettel ápoljuk, mennyi időt szentelünk neki, mennyi odafigyelést ajándékozunk, mennyit, mikor és hogyan adunk önmagunkból másnak. Mindezt önzetlenül. Megosztjuk magunkat s ezáltal megkétszereződünk. Csodálatos érzés, amikor valaki őszintén, feltételek nélkül szereti és elfogadja a másikat, amikor valaki több mint felebarát: a Barát. Tudjuk, milyen a hangja, mik a kedves játékai s azt is, szokott-e lepkét gyűjteni. Tudjuk, hogy neki mi vagyunk az egyetlenek s ő is tudja, nekünk ő az egyetlen. S ebben az egyetlenben ott az egység.

A szó mögött rejlő hallgatásban ott a lélek s a lélek tudja igazán a maga igazát. Igaz ember igazat szól. Igaz ember igazat hallgat. A tiszta lélek érzi, amikor igaz barátra talál. Aki igaz barátra vágyik, először önmaga igaz barátjává kell válnia, bensőséges kapcsolatot kell kialakítson önmagával. Ismerjük meg magunkat, a határainkat, térképezzük fel a képességeink tárházát, gyakoroljuk a megbocsátást és az együttérzést, a pozitív önbeszédet, lépjünk az önismeret ösvényére. Higgyünk magunkban. Merjünk álmodni. Fejlődjünk az életleckék által. Gyógyuljunk. Ne adjuk fel. Mondjunk igent a jóra. Tudjunk nemet mondani, ha kell. Tanuljuk meg magunkat elfogadni. Támogatni. Emelni. Szeretni.

Ha mindezt megtanultuk s tanuljuk, igaz barátot lelhetünk a fejlődés útján. Olyat, aki velünk tart, aki utat mutat, aki eligazít. Ha kell, visz magával, ha kell visszahúz. Aki szavak nélkül is ért. A baráti lét nem bagatellizálható el, nem magától értetődő, nem működik energiabefektetés nélkül. Amit adok, az az időm, a figyelmem, a szeretetem. S ugyanezt kapom vissza. Ez az élet sava-borsa. Szeretve szeretni. Félelem nélkül.

Felbecsülhetetlen ajándék az igaz barát. Igaz barátra csak igaz ember lelhet. Aki tudja s érzi az igazának súlyát, nem ferdíti el, nem fedi el, vállalja. Felvállalja erősségeit és gyengeségeit. Felvállalja milyenségét és hogyanságát. Áttetsző tud lenni annak, aki szereti s akit szeret. Mert biztonságban van. Mert tudja, hogy nem ítélik el, elfogadják s megértik. Mert igazán ismerik. A szeretet a legpuhább pajzs, ami véd, ápol s eltakar. Betakar. Melegít. Éltet. Erőt ad. Segít élni és túlélni.

Ha Pál apostol Szeretethimnuszában a szeretet szót felcseréljük barátságra, éppúgy igaz. Nem véletlenül.

A barátság türelmes, a barátság jóságos,
A barátság nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,

Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.