Vannak évek, amelyek nemcsak emlékeket adnak, hanem formálnak is minket. Az iskola falai között nemcsak tudást szerzünk, hanem kapcsolatokat, közös történeteket és olyan pillanatokat, amelyek egy életre velünk maradnak. Nagy Eszter, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzős diákja számára az elmúlt évek legnagyobb értéke a barátság, az összetartás és az a felismerés lett, hogy sokkal többre képes, mint valaha hitte.

Mikor érezted először igazán, hogy felnőttél?

A 18. szülinapomon.

Volt olyan pillanat az iskolai éveid alatt, ami megváltoztatott emberként?

Az emberi kapcsolatok kialakulása és elmúlása.

Mit viszel magaddal ebből az időszakból, ami nem tankönyvekből tanulható?

Azt viszem magammal, hogy mindenért meg kell dolgozni, de a munka eredményhez fog vezetni.

Ki az az ember az iskolában, akinek sokat köszönhetsz?

A legjobb barátnőm. Ő mindenben mellettem állt, végighallgatott ezredjére is, és átsegített a nehezebb pillanatokon.

Volt olyan nehéz időszak, amin az osztály vagy egy tanár segített át?

Volt, és a barátaim segítettek.

Mit jelent számodra az, hogy „elbúcsúzni”?

Valami olyantól elválni, ami tudod már nem lesz többé.

Mitől félsz leginkább most, hogy lezárul egy korszak?

Attól félek, hogy még egyszer nem találom meg ennyire a helyem egy közösségben, és ilyen nem lesz már semmi más.

Van valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

Nem csinálnék semmit másképp.

Mi az a mondat vagy emlék, amit örökké magaddal viszel?

Amikor osztály szinten tettünk meg egy rossz döntést és vállaltuk együtt a felelősséget.

Melyik pillanatban érezted leginkább, hogy összetart az osztály?

A számtalan közös emléket viszem magammal, amit az osztálytársaimmal szereztem.

Mit tanított neked ez az iskola önmagadról?

Arra tanított meg ez az iskola önmagamról, hogy többre vagyok képes és több mindent bírok el mint gondolnám.

Mit jelent számodra az otthon érzése az iskola kapcsán?

Az otthon érzése az emberek miatt teremtődik meg, az osztálytársakkal való időtöltés, nevetés. Az, hogy biztonságban és komfortosan érzem magam velük, az otthon érzését nyújtja.

Volt olyan ember, akitől nehéz lesz elköszönni?

Igen, sok baráttól és osztálytárstól nehéz lesz elköszönni.

Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy mindvégig ember maradtam. Emellett a tanulmányi eredményeimre is büszke vagyok.

Mit mondanál annak a „régi önmagadnak”, aki először belépett az iskola ajtaján?

Azt mondanám neki, hogy a nehéz helyzetekbe se adja fel, mert többre képes, mint gondolná.

Szerinted mi marad meg az emberekben belőled évekkel később?

Szerintem az marad meg nekik belőlem, hogy mindenkinek igyekeztem segíteni, illetve hogy jó humorú vagyok.

Milyen érzés látni, hogy valami véget ér, ami ennyire meghatározta a mindennapjaidat?

Szívszorító érzés, hogy minden megszűnik, ami eddig volt.

Mi az, amit nem akarsz elveszíteni magadból a felnőtt életben?

A munkabírásomat nem szeretném elveszíteni.

Ha egyetlen emléket őrizhetnél meg ebből az időszakból, melyik lenne az?

A jó beszélgetések a társaságunkkal.

Mit jelent számodra a barátság azok után, amit itt átéltetek együtt?

A barátság a legfontosabb érték, amit az iskola falai között tapasztalsz meg. A rengeteg közösen átélt dolog örökre összekapcsol minket.

Van valaki, akinek szeretnél köszönetet mondani most?

A szüleimnek, és a legközelebbi barátaimnak a támogatásért.

Mit remélsz, amikor a jövődre gondolsz?

Azt remélem, hogy sikeres leszek, és elérem, amit kitűztem magam elé.

Szerinted mi az igazi értéke ezeknek az éveknek?

Az igazi értéke ezeknek az éveknek a barátság és az emberi kapcsolatok.

Mitől különleges a diák-tanár kapcsolat?

Közös munkával tudnak sikereket elérni, illetve sok időt töltenek együtt.

Mit üzennél azoknak, akik még csak most kezdik ezt az utat?

Élvezzék az időt ami még hátravan, mert hamarabb eltelnek az évek, mint gondolnák.