Egy osztály ballagása nemcsak a diákok számára meghatározó pillanat, hanem az osztályfőnök életében is különleges mérföldkő. Az együtt töltött évek alatt közös élmények, kihívások, beszélgetések és emlékek formálják a közösséget – és magát a tanárt is. Ebben az interjúban egy pedagógus mesél arról, milyen érzés elengedni első osztályát, mit tanult a diákjaitól, mire a legbüszkébb velük kapcsolatban, és milyen útravalót kíván nekik az élethez. Kegyes Attilát, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanárát kérdeztem.

Milyen érzés elengedni ezt az osztályt?

Elengedni az osztályt kettős érzés. Benne van a hála és a büszkeség is.

Mire fog a legszívesebben emlékezni velük kapcsolatban?

Minden pillanatára. A közös kirándulásokra, a szürke hétköznapokra, az egyéni beszélgetésekre, ahogy csapatban tudtak gondolkozni, ha a helyzet megkívánta.

Volt olyan pillanat, amikor különösen büszke volt rájuk?

Az elejétől a végéig.

Miben volt más ez az osztály, mint a többi?

Ez az első osztályom.

Mit tanult ön ettől az osztálytól?

Türelmet, azt, hogy ne ítéljek elhamarkodottan.

Volt olyan diák, aki sokat fejlődött az évek alatt?

Csak olyan diák volt.

Mi az, amit remél, hogy magukkal visznek az életbe?

Azt remélem, hogy a lexikális tudáson túl az emberi értékeket viszik magukkal.

Mi a legfontosabb dolog, amit egy tanár átadhat a diákjainak?

Talán az önbizalom, az egymásba és önmagukba vetett hit. Hogyha valamit helyesnek látnak, álljanak ki mellette. Ne fogadjanak el mindent elsőre, gondolkodjanak kritikusan.

Milyen érzés látni, hogy azok a diákok, akiket évekkel ezelőtt megismert, most felnőttként állnak itt?

Nagyszerű érzés, hála és köszönet!

Mi az a pillanat ebből az időszakból, amit biztosan nem felejt el?

A személyes beszélgetéseken át, a közösen megélt kirándulásokig, minden.

Mit gondol, mire lesz ez az osztály a legbüszkébb később?

Ezt 10 év múlva fogom tudni megválaszolni.

Van olyan mondat vagy tanács, amit most szeretne útravalóul adni nekik?

„Nem azoké a siker, akik sosem buktak el, hanem azoké, akik sosem adták fel.” (Kimi Raikkönen)

Mit kíván nekik a legjobban az életben?

Kassai Lajos mondatai jutnak az eszembe: „Azzal éljenek, akit szeretnek, és abból éljenek meg, amit szeretnek.”

Mit jelent önnek a ballagás tanárként?

A múltat, a jelent és a jövőt: egy pedagógus életében ez nem csak egy ünnep a sok közül. Ez az év legfelemelőbb és lelkileg legmeghatározóbb napja.

Mi az, amit ilyenkor talán a diákok nem is sejtenek arról, hogyan élik meg ezt a tanárok?

Talán nem sejtik, hogy ilyenkor szinte ugyanúgy izgulunk értük mint a szüleik. Talán azt sem sejtik, hogy fel szoktuk tenni magunknak a kérdést: mindent megtettem-e értük, jókor voltam bátorító, szigorú vagy talán engedékeny.

Mitől különleges egy tanár-diák kapcsolat?

A tanár-diák kapcsolat teljesen egyedi dolog. Nem hasonlít egy szülő-gyerek vagy baráti kapcsolatra. Ez pedig egy átmenet, ahol nem csak információt, hanem mintákat adunk át egymásnak.

Milyen változást lát a diákokon az első évhez képest?

Hatalmas változást tapasztalok emberileg és felhalmozott tudás terén is. Nagyszerű érzés látni, hogyan formálódtak egy csapattá az évek során.

Mi az, amit ön szerint nem jegyekben lehet mérni?

Szerintem mindent, ami igazán számít: az emberi jellemet, alázatot. Az igazi tudás nem feltétlenül jegyekben mérhető.