Néptánccsoportok vezetői és néptáncoktatók találkoztak a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont kiállítótermében, hogy ismerkedjenek és megbeszéljék a munkájuk során felmerülő problémákat, de a sikereket is. 

A találkozón részt vett: Krisztián Erika (pusztadaróci Pünkösdi Rózsák), Kispál Nándor (Szamoshát, Gyöngyvirág és Szarvaskő), Lucaci Éva (kökényesdi Rozmaring) Kása Melinda Zsuzsanna és Kása Zsolt (Röpike Egyesület), Oros Andrea Tímea (szilágyszéri Kukurók), Benedek Csilla (szatmárhegyi Harangvirágok), Ilonczai Zsombor (Szatmár-kültelki Búzavirág, szárazberki Lehajló Rozmaring), Magyar Dávid (Röpike Egyesület), Székely Sára és Székely István (nagykárolyi Rekettye), valamint Szarvas Károly (Egri Csodaszarvas).

A házigazda intézmény részéről jelent volt Nagy Orbán és Elek Eszter. A beszélgetést moderálta: Elek György.

A néptánc mindig része volt az emberek életének. Évszázadokon át nem volt szükség szervezésre, hiszen a gyerek beleszületett, nem volt szükség oktatókra, mert minden ifjú megtanulta azt az idősebbektől. A modern zene és a modern tánc megjelenésekor a népdal és a néptánc háttérbe szorult, egy idő után a népi hagyományok életben tartásához oktatókra lett szükség, hogy a fiatalok megismerjék őseik szokásait. Szatmár megyében jelentős néptáncmozgalomról beszélhetünk, de ami régebben az emberek életének a része volt, annak megismerése ma már anyagi áldozatokat kíván, a fiataloknak pedig a szabadidejük egy részét kell feláldozniuk a néptánc elsajátítására. A Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont (mely intézmény anyagi és szakmai támogatást nyújt a néptáncegyütteseknek) egy kerekasztal-beszélgetést szervezett a néptáncoktatók, illetve a néptáncegyüttesek vezetői számára, hogy megismerjék egymást és megoszthassák a tapasztalataikat. 

Nagy Orbán, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont referense tartja a kapcsolatot a megyében működő a néptáncegyüttesekkel és szervezi a Jeles Piros Pünkösd Napja néptáncgálát és a Néptánctalálkozót, két olyan rendezvényt, amelyen a megye valamennyi néptáncegyüttese találkozhat. Elmondta, hogy 2015-ben alakult a Szamoshát néptáncegyüttes, akkor Szarvas Károly és Jankó Szép István végezte az oktatást, egy ideig Szarvas Károly egyedül oktatott, közel két éve pedig Kispál Nándor foglalkozik az együttessel. Tény, hogy valamennyi néptáncegyüttes pénzügyi gondokkal küzd. A viseletek kopnak, a zenekarhiány megnehezíti a fellépéseket. Kellene a megyének egy állandó zenekar. Szatmár az egyetlen magyarlakta megye, melynek nincs hivatásos népi együttese és zenekara.

Krisztián Erika, a Pünkösdi Rózsák Néptánccsoport vezetője Pusztadarócról érkezett. Elmondta, a községben működik citeracsoport, melynek jelenleg tizenhat tagja van. Fő támogatójuk az önkormányzat, emellett pályáznak a megyénél is és más lehetőségeket is kihasználnak, így tudtak vásárolni viseleteket, hangszereket, ebből finanszírozzák a tábori oktatásokat és a kirándulásokat. Ha több pénz lenne, több tevékenységet tudnának szervezni, de igyekeznek azt beosztani, ami van. A néptánccsoport három korosztályban működik – kis-, közép- és nagycsoport – összesen hetvenkét gyerek táncol. Nagy hangsúlyt helyeznek az utánpótlásra, mert utánpótlás nélkül nincs jövő. Az oktató Magyar Dávid, aki igyekszik a legmodernebb és leghatékonyabb módszereket alkalmazni. Próbálják minél több tájegység néptáncát megismertetni, ezekhez más-más viseletet kell biztosítani. Évente rendeznek legalább egy táncházat, családi hétvégét Pusztadarócon és Szamosdarán is. Van farsangi és szüreti bál, tavaly először néptánctalálkozót is szerveztek, melyre ötszáz néptáncos érkezett négy megyéből. Ez utóbbi rendezvény legköltségesebb tétele az utaztatás volt. 

A néptánctalálkozó kapcsán Kása Melinda elmondta, nem díjazza ezeket a nagy összejöveteleket, ugyanis szerint abból a pénzből, amit szervezésre és utaztatásra költenek, el lehet vinni egy itteni csoportot a székelyudvarhelyi vagy más találkozóra, ezeknek egészen más a hatása. 

Krisztian Erika azért tartja fontosnak a néptánctalálkozók szervezését, mert jó lehetőség ez a kapcsolatépítésre és -tartásra, amire amiatt is szükség van, hogy a néptáncosok egyeztessék a programjaikat és a rendezvényeiket ne szervezzék egymásra.

Magyar Dávid, aki Kolozsváron végzett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Táncművészet szakán szintén a néptánctalálkozók fontosságát hangsúlyozta. 

Benedek Csilla a szatmárhegyi Harangvirág néptáncegyüttes képviseletében volt jelen a találkozón. Elmondta, náluk Kása Zsolt vezetésével két korosztályban – óvodásoktól második osztályos kisdiákokig, valamint harmadik-negyedik osztályosok – történik a néptáncoktatás. A csoportok fellépnek táncházakban, helyi rendezvényeken és táborokban. A kiadásokat a szülők finanszírozzák, az önkormányzat vásárolta meg a fellépőruhákat.

Oros Andrea, a szilágyszéri Kukurók Egyesület elnöke elmondta, több mint tizenhárom éve a helyi óvónő és tanítónő hozta létre az egyesületet. Ahány gyerek létezik a faluban, az mind táncol, a két és fél évestől a tizennyolc évesig. Az oktatás három csoportban zajlik, a táncoktató Varga Dóra, aki évente két rendezvényt szervez a szülők támogatásával. Semmilyen anyagi támogatást nem kap az egyesület senkitől. A szülők vásárolják a ruhákat, ők fizetik a táborok, a farsangi és a szüreti bál költségeit. Most pályáztak először a Communitas Alapítványnál és nyertek. A falusi életnek az a nagy előnye, hogy nincs más lehetőség a gyerekeknek a szórakozásra. Dóra nem csak tanítja, hanem neveli is a gyerekeket. A gyerekek közös tevékenysége összetartja a szülőket is. A programok révén olyan élményeket igyekeznek biztosítani, melyeket nem kapnak meg az internet világában. 

Székely Sára, a nagykárolyi Rekettye vezetője elmondta, több zenekaruk van, a néptánccsoportban több korosztályban, mintegy száz gyerekkel foglalkoznak és minden évben van hét saját táboruk. Nyolcvan gyerek különböző hangszereken tanul zenélni és kézműves műhelyek is működnek, diplomás oktatók vezetik a foglalkozásokat. Szinte minden diák, aki zenei képzésében részesül, táncol is, sokszor választaniuk kell, hogy zenélnek vagy táncolnak. Több mint hat tájegység zenéjét tudják muzsikálni. A legnagyobb probléma az, hogy míg korábban csak az egyetemisták hagyták el a várost, egy ideje már nyolcadik osztály után elmennek más városba tanulni a diákok. A másik nehézség az, hogy bár a helyi önkormányzat nagyon boldog és elégedett a munkánkkal, de ennél többet nem tesz, segítséget nem kapunk. Sokat pályázunk. A néptáncoktatással szemben a hangszeroktatással az probléma, hogy sokszor minden diák külön próbál az oktatóval, itt nincsenek csoportos foglalkozások, ezért sok pénzre van szükség. Minden hangszer biztosított a gyerekek számára, több mint száz hangszerünk van. A hangszereknek a karbantartása is drága. A zeneoktatásnál nem az első generáció a sikeres, hanem a második-harmadik. Tíz év után megmutatkoznak az eredmények is.

Székely István elmondta, amikor Nagykárolyba került az akkori Rekettyét oktatta feleségével, Sárával. Egy ideig háttéremberként működött, három éve a népi furulyásokat oktatja. A csoport óvodásokból, kisiskolásokból és néhány nagyobb gyerekből áll. 

Lucaci Éva Kökényesdről beszélt, erről az általa világ véginek nevezett, elzárt településről, ahol 2002-ben Nagy Orbán vezetésével úgy indultak, hogy nem terveznek fellépéseket, aztán az idők folyamán mégis sikerült sok helyre eljutniuk. A tánc a gyerek személyiségét, a szellemi és a fizikai képességeit is fejleszti. Abban az időben Lucaci Éva volt a legfiatalabb a pedagógusok között, mindig őt bízták meg az iskolai ünnepélyek megszervezésével. Akkor még nagyon sok gyerek táncolt. Most a legnagyobb gond a népességfogyás. 

A roma gyerekek szüleinek a nagy része olyan vallást gyakorol, hogy nem engedik a gyereket táncolni. Régebben negyven gyerek ment táborba, most nincs negyven gyerek összesen. 

Kispál Nándor Kolozsváron végezte el a táncművészeti egyetemet, a Szatmár megyei Szamoshát Néptáncegyüttes oktatójaként négy csoportnak – előkészítő és elemi osztályok, illetve az V–XII. osztályos diákok csoportjai – tanítja a néptáncot, de ő a halmi néptáncegyüttes vezetője is, ahol negyven-ötven gyerek tanul táncot. Elmondta, itt azzal a problémával szembesült, hogy a szülők nagyon zárkózottak. Halmiban öt éve nem működik kultúrház, a szülők távolságtartóak, nem vesznek részt az eseményeken. Megszervezték az első táncházukat, arra sem mentek el a szülők. Idén januártól Börvelyben is tanít, itt harminc-negyven diák táncol, az önkormányzat biztosítja az anyagi hátteret, ugyanakkor a szülők is hozzájárulnak a költségek fedezéséhez. Elmondta, azt tapasztalja, hogy az emberek nagy része már nem kedveli a népies bált élő zenekarral. 

Ilonczai Zsombor, a Szatmár-Kültelki Református Egyházközség lelkipásztorának a néptánccal való találkozása nagyon messzire vezethető vissza. Amikor 2004-ben Szárazberekre került, felismerte, hogy érdemes néptánccsoportot alapítani, tekintettel arra, hogy egyre inkább összevonták a közéghez tartozó iskolákat. Szárazberken a 2008–2009-es tanévben négy tanintézményt vontak össze. Ahhoz, hogy összetartsa a fiatalokat és a felnőtteket, a Kása házaspárral 2009-ben elindították a néptánccsoportot, 2017-ig oktattak, 2018-ban Szarvas Károly vette át az oktatást. 2023 októberében Ilonczai Zsombor elkerült Szárazberekről, jelenleg a Szatmár-Kültelki Református Egyházközségben szolgál, Szarvas Károllyal hetente visszajár és tapasztalja, mit jelent az, amikor a kapitány elhagyja a hajót. Néha az oktató feláldozza magát a közösségért, hogy jó példát mutasson, ezt gyakran a család sínyli meg, viszont ez fordítva is érvényes lehet, ha a lelkipásztor a saját érdekeit veszi figyelembe, az elhagyott közösség lehet az áldozat. Szárazberken most működnek a dolgok, de nem úgy, ahogy akkor működött, amikor a lelkész ott élt közöttük. Régebben volt Szárazberken színjátszó kör, tizenöt alkalommal szervezték meg a Bocskai Napokat. Szatmár-Kültelken miután felépült az óvoda minden új alapokra épült, itt nagy közösség működik, öt éve folyik már néptáncoktatás. 

Szarvas Károly a 25 éves Egri Csodaszarvas néptáncegyüttes vezetője elmondta, volt olyan időszak, amikor hatvan-hetven gyerek vett részt a néptánccsoportban. Aztán voltak időszak, amikor nagyon kevés gyerek született, de legalább ilyen gondot jelent az is, hogy sok gyereket első perctől bevisznek városi iskolákba, emiatt a toborzás sem könnyű. Jelenleg huszonöt-harminc tagja van a működő gyerekcsoportnak. A csoportot pályázatokból működtetik a Fűzfa Egyesület égisze alatt. Van néhány szponzor és segít a helyi önkormányzat is. 

Kása Zsolt a dobrai, a mikolai és az óvári néptánccsoportokról beszélt. Az óvári kilenc éve, az iskola keretén belül működik, önkormányzati támogatással. A viseletek be vannak szerezve. Mikolában több mint tizenegy éve működik a Gyöngyösbokréta néptánccsoport az önkormányzat támogatásával. Dobrán van egyesület és pályázatokból működtetik a néptánccsoportot. A dobraiak nehezen tudnak eljutni fellépésekre, mert nem tudják megoldani az utaztatást. Működik még néptánccsoport Lelében (Lelei Nemesek), de oktatnak Erdődön, Magyargéresen és Szamoskrassón (Ifjú Galagonya). 

Szatmárnémetiben működik a Röpike néptánccsoport, pályázatokból és egyéni hozzájárulásokból tartják fenn magukat, a tevékenységeknek a Lépésház ad otthont. Itt három csoport van: a Pindurkák, az Utánpótlás és Nagycsoport. Egy ideje Magyar Dávid is oktat a Röpikénél. Fontosnak tartják a táncházak szervezését. 

Nagyon sok településen lehetne még néptánccsoportot alapítani, ezt a helyieknek kellene kezdeményezniük és oktatót keresniük. Sajnos nincsenek olyan szülői közösségek, akik kezdeményeznék, fontosnak tartanák a néptáncoktatást. Itt lenne szerepük a pedagógusoknak, a lelkipásztoroknak és más értelmiségieknek, nekik kellene meggyőzniük a szülőket arról, hogy a táncnak mennyi jótékony hatása van. A néptánc nem csak közösséget formál, hanem fejleszti is a gyerek személyiségét. 

A jelenlévők végül arról tárgyaltak, hogyan lehetne állandó kapcsolatot tartani a néptáncosok között. Volt, aki internetes felületet javasolt, volt, aki WhatsApp-csoportot, legtöbben a személyes találkozók ötletét támogatták, mert ott lehet megbeszélni lényeges dolgokat. A WhatsApp-csoport már működik, a következő személyes találkozás az ősz folyamán esedékes.