Nagyon nagy megelégedéssel és örömmel tölt el, hogy végre elkezdődött a Pannónia Szálló felújítása. Többször jártam az építőtelepen is, és őszintén bevallom, elfogott a nosztalgia, amikor a bálteremben láttam a munkálatokat – nyilatkozta Kereskényi Gábor. Szatmárnémeti polgármestere emlékeztetett arra is, hogy hosszú évek egyeztetése és tervezése előzte meg azt, hogy idáig eljutottunk.

Városunk szimbóluma ez az épület, a megmentésének ötlete 2016 decemberében került először szóba, egy Szatmárnémetiben tartott találkozón, amelyen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök. Aztán 2018 körül vásárolta meg a magyarországi tulajdonos, majd azt követte a tervezési szakasz. Mivel A kategóriás műemlékről van szó, rengeteg bürokratikus akadályt kellett legyűrni ahhoz, hogy végre elkezdődhessenek a munkálatok. A kivitelezők 2025 év végére szeretnék befejezni a munkát és megnyitni a négycsillagos szállodát.
Az épületegyüttes része az önkormányzat tulajdonában lévő leromlott állapotú filharmónia, ennek külső felújítására az önkormányzat még idén kiírja a közbeszerzési eljárást.

Aprólékos munkát igényel a helyreállítás?

Láthatóan nagy a sürgés-forgás az egykori Pannónia (Dacia) Szálló épülete körül, amely valamikor Szatmárnémeti régi főterének építészeti remekműve volt. A munkálatok kívülről is látszanak már, de kíváncsiak voltunk, mi a szakmai véleménye az építést és a restaurálási folyamatot felügyelő műszaki ellenőrnek, Kiss Szabolcsnak: visszaállítható-e a szállodaépület eredeti pompája, miután Vasile Țânțaș avasi vállalkozó, az épület korábbi tulajdonosa csak rásegített a hanyatlására.

A munkálatok most már láthatóan elkezdődtek, a törmelék és a vasbeton kezd kikerülni, amelynek semmi keresnivalója nem lett volna a szállóban. Mi van a beton alatt? Milyen meglepetésekkel találkoztak?

Azzal kezdeném, hogy elmondjam, hogy itt nem csak az avasi vállalkozó volt a bűnös abban, hogy ennyi beton került rossz helyre. Neki nem volt szakmai tudása, neki ezt tanácsolták. Ő csak simán rossz gazda volt. Itt egy egész csapatnak hibáznia kellett: a tervezőmérnöktől a hatóságokon át, akik engedélyt adtak erre, a kivitelezőtől akár a műszaki ellenőrig. Mivel a tulajdonos, amellett, hogy fel akarta újítani, még egy emeletet szeretett volna építeni, ezért lett az a sok beton köpenyezés, amit ők úgy gondoltak, hogy az alap megerősítésére fog szolgálni. Sok szakmai vita indult el arra vonatkozólag, hogy melyik betonrészeket és pontosan mennyit kellene lebontani, hogy az épület műemlékértéke megmaradjon, de közben ne veszélyeztesse a statikáját sem. Van olyan rész, ami segített, és most már ott is fog maradni, mert veszélyes lenne elbontani, de vannak olyan elemek, és hát a többsége ilyen, mint például a Ruha István átjáró, ami egy katasztrófa. Azért katasztrófa, mert alapozás nélkül öntöttek hatalmas mennyiségű betont, gyakorlatilag a falhoz ragasztva, ami nemhogy segített volna az épület stabilitásán, hanem gyengítette azt. A Ruha István átjáró benti, a szálló úgymond lobby részén is 25–30 cm vastag vasalt beton van a falakon, kb. 3 méter magasságig. A szerencsétlenség az egészben, hogy egy dolgot viszont nagyon jól kiviteleztek: jól lekezelték a téglafalat és ezért a beton nagyon hozzáragadt. Ez azért rossz, mert most nekünk megnehezíti a dolgunk a beton leválasztásában, mivel az a cél, hogy elérjünk az eredeti tégláig, ami ugye a beton alatt található. Nyilván egy műemlékről beszélünk, ahol egy légkalapácsos bontás nem elfogadható, mert megrengeti az épületet, de szerencsére sikerült találni egy speciális feszítő berendezést, amely által nem keletkezik rezgés és nagyon hatékony. Ami most a Ruha István átjáróban látszik, az nem fog így maradni: itt az volt a cél, hogy a bontás alatt letört tégladarabokat cseréljék és összeszőjék a régit az új téglafallal, ami aztán be lesz vakolva.

Vannak olyan eredeti építészeti elemek, amelyek megmaradtak épen és nem kell felújítani?

A legtöbb látható elem felújítva lesz. A szaktanulmányok szerint, amit a tervezők előkészítettek, ha egy díszítőelem 80%-ban épen maradt, azt a helyén kell restaurálni, ha nem, akkor cserélni kell teljesen. Nyilván vannak olyan kerámiaelemek, amelyeket lebontanak az épület restaurálásának idejére és ugyanazokat visszateszik, de többségében újakat kell majd gyártani.

Fotó: Kovács Zsolt

Léteznek még a Bálint Zoltán- és Jámbor Lajos-féle eredeti építészeti tervek, képek, leírások, amelyek alapján restaurálni, újjáépíteni tudnak?

Sikerült a tervezői gárdának köszönhetően régi képeket találni a látványtervekről és az épület méretezett terveiről egyaránt, amelyek alapján szépen tudnak dolgozni. Erre külön elkészült egy történelmi tanulmány, amelyben az épület története részletgazdagon le van írva, az első versenytárgyalástól egészen napjainkig. Ezeket a technikai információkat vetették össze azokkal az adatokkal, amit egy különleges, 3D-s lézerszkenner biztosított, amely rendkívül pontosan leszkennelte az egész épületet. Az ingatlanról készült régi fotók is sokat segítettek, pl. onnan derült ki, hogy a redőnyök az óriási ablakokat is védték a fénytől, hogy ne melegedjen túl.

A szállóhoz tartozik a Ruha István átjáró is, ahol láthatóan 4 méter mély gödröt ástak a fal mellett, hosszasan. Miért van erre szükség?

Azt kell tudni, hogy az egész épület alatt alagsor, pincesor van. Ezért borzasztóan fontos a hidroizoláció, azaz a vízszigetelés. Itt majd a korszerű hotel alagsorában konferenciaterem, wellnessközpont és egy borospinceszerű bár is fog működni, a látványtervek szerint. Ezért nem csak a Ruha István átjáró felől, hanem a kinti falak mentén végig el kell végezni ezt a munkálatot.

Milyen fázisban tartanak a munkálatok? Mit sikerült elvégezni, mi jön ezután?

Az első lépés a statikai stabilitás volt. Ez még folyamatban van, de lassan már a végénél járunk. Ezzel párhuzamosan zajlik a vízszigetelés. Utána következik a tetőszerkezet. Ott is nagyon sok sérült elem van, gombásodás is érte a fát, szakaszonként ki kell bontani és fel kell újítani. Utána szakszerűen szigetelni kell és kialakítani a szállodának megfelelően, mivel nagyon sok előírást kell betartaniuk a működtetéshez, amelyet a kivitelezőnek továbbítottak. Gondolok itt a légkezelőkre, amelyek óriási nagy gépek, azért vannak, hogy a friss levegővel való ellátást biztosítsák. A beltéri stabilitáshoz jön például a liftakna. Utána jön a homlokzat. Ezek egymást követő folyamatok, azaz hiába lenne itt 200 ember, nem tudna gyorsabban haladni, mivel a folyamatok mellett még szükség van tervezésre, újratervezésre és megoldásokra az olyan elemeknél, amelyekhez eredetileg nem fértek hozzá.

Fotó: Kovács Zsolt

Laikusként, az épület előtt elhaladva azt láthatjuk, hogy mégiscsak egyszerre több mint 50 ember dolgozik védelmi felszerelésben a felújításon. Milyen szakemberekre van szükség egy ilyen kaliberű munkálathoz?

Ami a nagy volumenű munka, oda nagy szaktudás nem kellett. Ugye a törmelék felaprózása, kihordása. A pincéből a föld kitermelése. Ott gépi segítség egyáltalán nem volt, gyakorlatilag lapáttal kellett talicskába rakni, felemelni egy csigával a földszintre és kihordani. Minden emeleten a födémnek a bontása. A szállóban úgynevezett porosz süvegek vannak, vasgerendák közé vannak beépítve a boltívek téglából, amit aztán felülről feltöltöttek. Innen több száz köbméter földet, hulladékot kellett kitermelni. Ezzel párhuzamosan elkezdték a munkát a szobrászok is, hiszen minden elemet mintáztatni kell. A sérült díszelemekből negatívot készíteni, a negatívból majd újragyártani az elemeket.

Fotó: Kőrösi Zsolt

Most már tudjuk, hogy az InterContinental (IHG) Hotels & Resorts nemzetközi lánc Hotel Indigo nevű márkája alatt fog szálloda működni az épületben, a Hotel & More Group szállodamenedzsment-társaság üzemeltetésében. Milyen kihívásokat rejt egy modern, XXI. századi hotel létrehozása egy szecessziós műemlék épületben?

Leginkább gépészeti. Ha megvan az épület, kialakítottunk minden teret, folyosót, szobát, vendéglőt, akkor jön a gépészet: füstelszívás, központi porszívó, vízvezetés, áram és annál is több. 1902-ben ilyen magas szintű elvárások nem voltak. De a mérnökök akkor is gondoltak az alap dolgokra. Például a díszterem oszlopaiban levő üregek, amelyek mai napig látszanak, a szükséges oxigéndús levegőt tárolták és természetes módon elnyelték az elhasznált levegőt, keringették ki a tetőn keresztül. Vagy a díszterem feletti nyitható felülvilágító, a nyíló elemekkel, amelyet egy csörlővel lehetett kinyitni és beengedni a természetes fényt is. Ez vissza is lesz állítva használható, eredeti formájában.

Fotó: Kőrösi Zsolt

Feltételezem, hogy borzasztó nagy adminisztrációs és bürokratikus munka is áll egy ilyen felújítás hátterében, amelyben sok buktató is rejtőzhet. Hogyan viszonyul a projekthez a város vezetősége, a műemlékvédelmi hatóságok?

Ez az épület minden szatmárinak a szíve csücske. Bárkivel beszéltem, aki érintett ennek az épületnek a felújításában, van egy felidézhető kedves emléke, személyes tapasztalata, ami a szállóhoz kapcsolódik, ezért mindenki magáénak érzi egy kicsit ezt a projektet, ott segíti, ahol tud. Nincs ez másként a vezetőség körében sem, vagy a műemlékvédelemnél: ők is mindent megtesznek, a paksaméta tetejére és nem az aljára teszik a dokumentumokat, sürgetik az apparátust, mozgatják a bukaresti szálakat, csak hogy haladjon az engedélyeztetés, ne veszítsünk időt várakozással.

Az épület előtt álló táblán a munkálatok elvégzésének határideje 2025. szeptember 12., de voltak nyilatkozatok, amelyek 2025 elejére jósolták az új, már Indigo nevet viselő szálloda megnyitását. A szatmáriak kérdését tolmácsolva, mit gondol, a mostani állás szerint tartható az eredeti határidő?

Egy ilyen jellegű projektnél az ütemterv használata kötelező. Úgy lehet tudni, hogy egyes fázisokkal mennyire vagyunk elmaradva, vagy éppen előrehaladva. Ezt az ütemtervet havonta frissítjük, mivel vannak csúszások. Nagyon sok apróságra is figyelni kell, amit előre nem igazán lehet kitalálni, hogy mennyi időt vesz igénybe. Ilyen például a tölgyfa nyílászáróknak a lerendelése és beszerelése. Nem sokan tudnak olyan minőséget készíteni, amilyen meg volt tervezve. Méretében is kihívást jelent, automatizálásában is: pl. ha nyitva van az ablak, nincs értelme, hogy a fűtés maximumon üzemeljen, ezért érzékelőket kell beszerelni, ami jelet ad egy központi számítógépnek, amely a fűtést kezeli. Visszatérve a kérdésre, vannak olyan tevékenységek, amelyek csúsztak, pl. ezek a nyílászárók, amelyről egy minta már el kellett volna hogy készüljön, viszont ez nem befolyásolja feltétlenül a végső határidőt. Ebben a pillanatban azt mondhatjuk, hogy tartható a határidő, jövő év szeptemberére készen kell hogy álljon a szálloda.

Kovács Zsolt 

A nyitókép Jakab Levente fotója