Utoljára – Danea Evelyn
Fogalmad sincs róla mennyi minden történt utoljára.
Utazásra hívlak, hogy könnyes szemmel intsünk búcsút mindannyiunk gyermekkorának.
Kérdezem tőled, tudod-e mikor ugrottál utoljára édesanyád nyakába boldogan gyerekként?
Vagy mikor tanultál meg írni szépen, lassan, lépésenként?
Mikor volt az az utoljára, amikor elköszöntem barátaimtól, s azóta nem hallok felőlük
Vagy… mikor öleltem meg nagyszüleimet, mióta nem tölthetek időt velük?
Mikor jön el utoljára az a pillanat, amikor semmi sem jó?
Csak egy percet kérek, hogy visszatekintsek régi énemre, aki csak haladt az árral, mint medrében a folyó.
Nem akadtam el gátakhoz hasonló, erős gondokban,
Melyek bármit megtesznek, hogy ne engedjenek boldogan elaludni.
Hol van az utoljára, mikor félek feladni?
Hogy ne húzzanak vissza a belülről megemésztő gondolatok, s merjek újra őszintén szeretni.
