Utoljára – Danea Evelyn

Fogalmad sincs róla mennyi minden történt utoljára.

Utazásra hívlak, hogy könnyes szemmel intsünk búcsút mindannyiunk gyermekkorának.

Kérdezem tőled, tudod-e mikor ugrottál utoljára édesanyád nyakába boldogan gyerekként?

Vagy mikor tanultál meg írni szépen, lassan, lépésenként?

Mikor volt az az utoljára, amikor elköszöntem barátaimtól, s azóta nem hallok felőlük

Vagy… mikor öleltem meg nagyszüleimet, mióta nem tölthetek időt velük?

Mikor jön el utoljára az a pillanat, amikor semmi sem jó?

Csak egy percet kérek, hogy visszatekintsek régi énemre, aki csak haladt az árral, mint medrében a folyó.

Nem akadtam el gátakhoz hasonló, erős gondokban,

Melyek bármit megtesznek, hogy ne engedjenek boldogan elaludni.

Hol van az utoljára, mikor félek feladni?

Hogy ne húzzanak vissza a belülről megemésztő gondolatok, s merjek újra őszintén szeretni.