Tegnap – Potor Dóra

tegnap még a csillogó szemedet néztem

ma már azt, hogy másra nézel

tegnap a csillagok fényében meséltünk egymásnak

ma körhintáznak egyedül, múltunk árnyait szorongatva egymásba

tegnap érted dobogott a szívem

ma már lassabbnak érzem

tegnap azt hittem sose hagysz egyedül

ma úgy hiszem, meghalok érted

tegnap mindent elhittem neked

ma belegondolva nem kellettem ennek

tegnap azt mondtad soha nem ér véget

ma viszont kimondtad hogy vége

tegnap én és te egymásnak a titka

ma üres szavak múló pillanatok titka

tegnap a jövő csillagai fénylő lángok voltak

ma a sors szövődik, mint a láthatatlan szálak

tegnap a szavak édes dallamok voltak

ma a csend fátyolába burkolóznak

tegnap mosolyod napfényként ragyogott

ma a hiányod hideg árnyékba borul ott

tegnap és ma között mint két világ

az emlékek szövik szívünk lüktető hajnalát