Tegnap – Potor Dóra
tegnap még a csillogó szemedet néztem
ma már azt, hogy másra nézel
tegnap a csillagok fényében meséltünk egymásnak
ma körhintáznak egyedül, múltunk árnyait szorongatva egymásba
tegnap érted dobogott a szívem
ma már lassabbnak érzem
tegnap azt hittem sose hagysz egyedül
ma úgy hiszem, meghalok érted
tegnap mindent elhittem neked
ma belegondolva nem kellettem ennek
tegnap azt mondtad soha nem ér véget
ma viszont kimondtad hogy vége
tegnap én és te egymásnak a titka
ma üres szavak múló pillanatok titka
tegnap a jövő csillagai fénylő lángok voltak
ma a sors szövődik, mint a láthatatlan szálak
tegnap a szavak édes dallamok voltak
ma a csend fátyolába burkolóznak
tegnap mosolyod napfényként ragyogott
ma a hiányod hideg árnyékba borul ott
tegnap és ma között mint két világ
az emlékek szövik szívünk lüktető hajnalát
