Csendesen fújdogál az őszi szellő,

Ereje napról napra mindig csak nő.

A sárguló leveleket egyre messzebb viszi,

A nap sugarait mind elhessegeti.

Hidegebb, csípősebb az ő ereje,

Iskolába menet megbirkózom vele.

A csendes, puha télnek ő a hírnöke,

A természet sem mer szembeszállni vele.