Olympia – Halmosi Sándor

Amikor megint elkezdődtek a nagy verekedések

– igaz abba se maradtak soha –

amikor elfolytak a magzatvizek elmúlt a nagyvizit

és magunkra maradtunk betegen gyermekágyi mindiglázban

fekélyesen a kórtól

mert benne vagyunk belé vagyunk helyezve

korszellem vagyunk

kórtünet

én modern költő vagyok

XXI. századi

Modernával oltott

kellően gyakorlatias kellően őrült

mindennel is beoltott

ami fájni tud szorít kapar viszket

ami mindig mellém húzza be az ikszet

ami ápol s eltakar

ha majd eltakarít a nagy takarító

és odataszít a muszáj is

üdvözlet a győzőnek

sine ira et studio

és gloria victis

 

Magunkra maradtunk

mindennapi örömeinkkel félelmeinkkel hitünkkel

hogy ha jobb nem is de érthetőbb

hogy mit miért

és hogy – főleg – miért nem

mert abban világbajnokok vagyunk

olimpiai csúcstartók

a görögöknél – mindig náluk – az volt a szokás

hogy nem a hajtó aki a kocsit vezette hanem aki

kiállította felszerelte övé volt a dicsőség nem aki

fut hanem a könyörülő Istené

 

és mi futunk

 

nem tudunk leállni.

És nem is akarunk.