Olympia – Halmosi Sándor
Amikor megint elkezdődtek a nagy verekedések
– igaz abba se maradtak soha –
amikor elfolytak a magzatvizek elmúlt a nagyvizit
és magunkra maradtunk betegen gyermekágyi mindiglázban
fekélyesen a kórtól
mert benne vagyunk belé vagyunk helyezve
korszellem vagyunk
kórtünet
én modern költő vagyok
XXI. századi
Modernával oltott
kellően gyakorlatias kellően őrült
mindennel is beoltott
ami fájni tud szorít kapar viszket
ami mindig mellém húzza be az ikszet
ami ápol s eltakar
ha majd eltakarít a nagy takarító
és odataszít a muszáj is
üdvözlet a győzőnek
sine ira et studio
és gloria victis
Magunkra maradtunk
mindennapi örömeinkkel félelmeinkkel hitünkkel
hogy ha jobb nem is de érthetőbb
hogy mit miért
és hogy – főleg – miért nem
mert abban világbajnokok vagyunk
olimpiai csúcstartók
a görögöknél – mindig náluk – az volt a szokás
hogy nem a hajtó aki a kocsit vezette hanem aki
kiállította felszerelte övé volt a dicsőség nem aki
fut hanem a könyörülő Istené
és mi futunk
nem tudunk leállni.
És nem is akarunk.