Mátka – Sebestyén Emilia
Világhíre járta, elveszett a mátka .
Domború csókját mossa a víz átka.
Hegyi szelek fújják szép rózsaszirmát,
Vihar szele fújja el annak minden szárát.
Világhíre járta, elveszett a mátka.
Gyilkos vágy, kínozva vágta.
Föld és égbolt egymásba szakad,
Mégis néhány helyen a part megmarad.
Világhíre járta, elveszett a mátka.
Vérbe folyik a Duna, nem is tisztán látta.
Folyó habja ezüst, néha arany,
Szava pedig annyira zajtalan…
Világhíre járta, elveszett a mátka.
Porba hullott testét sírba kívánta.
A madárnak sem kalitka a vágya,
Tovaszáll egy másik ágra…
