Mátka – Sebestyén Emilia

Világhíre járta, elveszett a mátka .

Domború csókját mossa a víz átka.

Hegyi szelek fújják szép rózsaszirmát,

Vihar szele fújja el annak minden szárát.

 

Világhíre járta, elveszett a mátka.

Gyilkos vágy, kínozva vágta.

Föld és égbolt egymásba szakad,

Mégis néhány helyen a part megmarad.

 

Világhíre járta, elveszett a mátka.

Vérbe folyik a Duna, nem is tisztán látta.

Folyó habja ezüst, néha arany,

Szava pedig annyira zajtalan…

 

Világhíre járta, elveszett a mátka.

Porba hullott testét sírba kívánta.

A madárnak sem kalitka a vágya,

Tovaszáll egy másik ágra…