Májusi szerenád – Elek György
1
Ki elhinné, hogy van még hatása a hangszerekkel, énekkel, szavakkal elmondott szerenádnak, nem gondolna arra, hogy szerelem nélkül marad a világ, és nem kellene aggódni amiatt, hogy a tárgyak legyőzik a szellemet; hogy érzéstelenedik a világot megmaradásra váltó embersereg.
2
Ki elhinné, hogy a vele született ösztön érzésekké nevelhető, tudatos átéléssel halhatatlanná lehet tenni azzal, hogy az ösztön, ha kezd lankadni a testben, van mód, hogy múlhatatlan érzéssé formálódjon, az ösztön oda érlelődjön, hogy ne legyen szavatossági ideje.
3
A közeledés pillanatai gyorsabbak a megszokott pillanatoknál, mégis távolabbinak tűnik, alkudhatatlanabbnak, sokszor valótlanabbnak is, bár ennek ellenére hisznek benne az egymáshoz közeledők. A közeledés akkor célszerű, ha a férfi és a nő a határtalanság mellett dönt, egy bizonyos határnál – ami bizonytalanná teszi őket – nem állnak meg, hanem kialakul bennük az a vonzóerő, ami legyőzi a megtorpanást. A célszerű közeledés elkerüli a reklámipar kihívásait, elkerüli azokat a felkínált lehetőségeket, amelyek rövid távon ígéretesnek tűnnek, hosszú távon a kiégéshez vezetnek.
4
Számodra, hogy hangozna az a szerenád, ami felkavarná az érzéseid és elkezdenél vágyakozni a közeledésre; ajtót nyitnál a szerenádot dúdoló társat keresőnek; elkezdenél tűnődni azon, hogy te is benne keresd a társat, aki ma még talán csak ösztönösen közeledik hozzád, de alkalmas lehet arra, hogy ösztönei érzésekké érlelődjenek. Elképzeled, hogy rátok csukódik egy ajtó, nincs kiút, de nem is keresitek a kiutat, mert eddig tartott az ösztön; innen tovább már az egymásra találás következik. Egymásra találni az érintésekben, a beszélgetésekben, a néma és hangosabb pillanatokban, a kézfogásokban, az ölelésekben, a test teljes összefonódásában és az új lépések megtételéhez szükséges elengedésben.
5
Ki elhinné, hogy nincsenek elválasztó falak, nincsenek semleges övezetek sem a nappalokban, sem az éjszakákban, a legnagyobb csendben sem, amikor a szuszogás is elnémul, még mindig ott van egy kinyújtott kéz, egy érintés, ami azt is jelzi, hogy még nem ért véget a közeledés, még van tovább, még van ismeretlen, még van felfedezhető a társban, aki egyszerre szeretné felfedezni társát és felfedeztetni azzal önmagát. Számodra meddig tarthat a felfedezés és a felfedezésed, és mit fogsz tenni, ha kinyílik az ajtó, hogy mehess vagy maradhass, hogy amikor csak tőled függ, hogyan döntesz; meddig töprengsz a válaszadással, mennyire lesz végleges a döntésed?
Mikor kezdődik el ÉN-edben a szerenád, és mikor győződsz meg arról, hogy az kinek szól; mikor hiszed el, hogy neked szól amit hallasz vagy annak, akinek te suttogod üzeneteid?
6
Ki elhinné, hogy a fülében csengő májusi szerenád neki szól összetéveszthetetlenül; a ritmus, a dallam, a zene, a szó… azonos azzal, amit ő maga is dúdol vagy dúdolni készül, csak várja a pillanatot, amikor megérik benne a gondolat, amikor az egész testében megrezdül az érzések által kiváltott remegés. Akkor egy pillanatra sem hiszi, hogy korszerűtlen szerelmi vallomás lenne egy effajta szerenád, egy letűnt korokat idéző érzelemvilág. A korok változnak, de az érzések meg kell maradjanak, ha nem akarunk szerelem nélküli világban élni a diktált kordivat szerint, ami azt sugallja, hogy az emberi kapcsolatok akkor tartósak, ha az anyagi érdekek tartják össze, nem lehet alapozni a mulandó érzésekre. Még jó az, hogy a diktált kor téves tanításai nem hallhatóak, amíg szól a szerenád, amíg nem ér véget a közeledés, nem lankad az összetartó erő. Addig, amíg nem alakul ki az átjárhatatlan semleges övezet, ami sokkal nehezebben átjárható, mint egy kulcsra zárt ajtó.
7
Ki elhinné, hogy a semleges övezetnek végtelenül nagy a pusztító ereje, létrejöttére nincs magyarázkodás; létrejötte, csak azzal magyarázható, hogy valahol megtorpant a közeledés, és a várakozás ideje alatt kihaltak az érzések, és nincs annyi értelem a férfi és a nő birtokában, hogy képesek legyenek közösen ennek a felismerésére. Minden megtorpanásnak vannak gyökerei, de nem szabad megvárni, amíg a gyökerek a táplálatlanság miatt elszakadnak a talajtól, mert akkor a gyökerek menthetetlenné válnak és elmúlik a szerelem, elhallgat a szerenád, állandó csend lesz a semleges övezet mind a két oldalán.
8
Ki elhinné, hogy nincs semleges övezet azok között, akik nem torpannak meg a közeledés útján, akik nem érik be azzal, hogy elérték a célt, hanem igyekeznek megélni a célban felkínált lehetőségeket. Lehet ez a kor bármennyire modern, nyitott, szabad, küzdés elől menekülő, kompromisszumokat nem kötő, felelősséget nem vállaló, lemondásokra nem hajlandó… be kell látni, hogy szabályok, törvények és megállapodások nélkül két ember sem élhet egymás mellett hosszasan. Ez ott kell legyen minden szerenádban, minden olyan döntésben, ami két embert egybeköt. Sokat lehet vitatkozni, hogy lehet vagy nem lehet törvényszerűen szeretni, kötődni, vagy elég csak az ösztönökre hagyatkozni? Az is sok vitát kavarna, ha elkezdenénk választ keresni arra a kérdésre, hogy mi az, ami életben tartja a szerelmeket, és mitől formálódik az jobb esetben szeretetté?
9
A közeledés pillanataiban már érezhető, hogy a végighallgatott szerenád, a felkínált érzések elfogadása, a felelősségvállalás elfogadásával is jár. A beteljesedett szerelem meghozza a maga gyümölcseit, ezekre a gyümölcsökre vigyázni kell. Ez az időszak már túl van azon, amikor az ösztönök irányították a férfit és a nőt a közeledéshez. Itt már a közelséget kell megtartani, hogy ne alakuljon ki a semleges övezet, mert a semleges övezet előbb távolságtartást, majd szakadékot jelent. A szerenád nem némulhat el, változhat a dallama, változhat a szövege, de ugyanazokat az érzéseket, ugyanazokat az üzeneteket kell hordoznia. A szerenád áthallatszik a semleges övezeteken, nem némul el a megtorpanáskor, a szerenád az örökös közeledést segíti.
10
A közeledés hosszú folyamat. A tudat alatt már gyermekkorban elkezdődik anélkül, hogy azt bárki sejtené. A gyerek figyeli a körülötte zajló világot, majd azt elkezdi utánozni, magára veszi és ismerkedik a környezetében élő felnőttek jellemmaszkjaival, kiválasztja azokat a tulajdonságokat, amelyek tetszenek neki, és eldönti, hogy ő milyen nem akar lenni. Közben elkezdi megalkotni a saját szerenádját. Azt, amivel majd elkezd közeledni a kiválasztott másik nem felé. Az ösztönszerűen, véletlenszerűen, a természetes kiválasztás következményeként, az áldásként… érkezett szerelem egyesek szerint könnyen, mások szerint nehezen érkezik. Minden szerelem ott ér véget, amikor a férfi és a nő megengedi, hogy a szerelem szeretetté érlelődjön. Minden párkapcsolat ott ér véget, amikor a férfi és a nő a szeretetet sem tudja megtartani. Minden szerenád ott ér véget, amikor a közeledés megtorpan és elkezd nőni újra a távolság.