Kiszámoló – Besenyődi Judit

Számolok: 1,2,3,4.

Egy, egy lépés az ablakpárkányról.

Kettő, két Radnóti-kötet.

Három, három morzsa az asztalon.

Négy, négy fal közötti életem.

 

Hangszóró üvölt, visszaveri a szoba,

Mély lélegzet, merülés a múltba.

Kellett a pénz valami nagy fogás,

egy óriási világámítás.

Legyen egy vírus, vesszen a gyenge,

Minél nagyobb a pánik, annál több pénz a zsebbe.

Nyugi, ez a világunkat tönkreteszi,

és valaki erre azt mondta: Let it be.

Lennon meghalt, nem ordít a béke,

A jövő ott kezdődik, ahol a múltnak van vége.

 

Számolok: 1,2,3,4.

Egy, egy maszk a szádon.

Kettő, két kesztyű a kezeden.

Három, három percig mosod a kezed.

Négy, négy falam van.

 

Bizonytalan léptek ki a konyháig,

jó lenne ellátni az Óperenciáig.

Vajon azon túl milyen az élet?

Ott ér valakinek valamit a lélek?

A holnap biztos, de a jövő kérdés,

Mikor látom újra, akit szeretek és

mikor érem el, amiért gyerekként nyújtóztam.

Egyszer álmomban a Holdig autóztam,

Lettem volna régész, pap vagy tanárnő,

Nem a vírus öl meg, a magány nő.

 

Számolok: 1,2,3,4.

Egy, maszk a szájra megy.

Kettő, fertőtlenítő,

Három, nem lehetsz a párom.

Négy, sehovase mégy.

 

Számolni tanítjuk, más már a rímképlet…

Mi lesz, ha a rendszerből végleg elég lesz?

Gyermekverset miről írjunk,

hogy ki ne vágyjon?

Mennyit kell még igyunk,

hogy az eső elálljon?

A filmek és a reklámok más életről szólnak,

A mieink meg discordon folytatódnak.

Csak ott láthatom esténkénkt az arcod,

minek a tavasz, ha otthon kell maradnod?

Most talán csak az kell, hogy kivárjuk,

de hol az igazság, ha nem teljesül az álmunk?

 

De még csak számolok: 1,2,3,4.

Egy, egy mély lélegzet.

Kettő, két szó a szívemen.

Három, három élet mögöttem.

Négy, négy fal között nincs életem!