Kiszámoló – Besenyődi Judit
Számolok: 1,2,3,4.
Egy, egy lépés az ablakpárkányról.
Kettő, két Radnóti-kötet.
Három, három morzsa az asztalon.
Négy, négy fal közötti életem.
Hangszóró üvölt, visszaveri a szoba,
Mély lélegzet, merülés a múltba.
Kellett a pénz valami nagy fogás,
egy óriási világámítás.
Legyen egy vírus, vesszen a gyenge,
Minél nagyobb a pánik, annál több pénz a zsebbe.
Nyugi, ez a világunkat tönkreteszi,
és valaki erre azt mondta: Let it be.
Lennon meghalt, nem ordít a béke,
A jövő ott kezdődik, ahol a múltnak van vége.
Számolok: 1,2,3,4.
Egy, egy maszk a szádon.
Kettő, két kesztyű a kezeden.
Három, három percig mosod a kezed.
Négy, négy falam van.
Bizonytalan léptek ki a konyháig,
jó lenne ellátni az Óperenciáig.
Vajon azon túl milyen az élet?
Ott ér valakinek valamit a lélek?
A holnap biztos, de a jövő kérdés,
Mikor látom újra, akit szeretek és
mikor érem el, amiért gyerekként nyújtóztam.
Egyszer álmomban a Holdig autóztam,
Lettem volna régész, pap vagy tanárnő,
Nem a vírus öl meg, a magány nő.
Számolok: 1,2,3,4.
Egy, maszk a szájra megy.
Kettő, fertőtlenítő,
Három, nem lehetsz a párom.
Négy, sehovase mégy.
Számolni tanítjuk, más már a rímképlet…
Mi lesz, ha a rendszerből végleg elég lesz?
Gyermekverset miről írjunk,
hogy ki ne vágyjon?
Mennyit kell még igyunk,
hogy az eső elálljon?
A filmek és a reklámok más életről szólnak,
A mieink meg discordon folytatódnak.
Csak ott láthatom esténkénkt az arcod,
minek a tavasz, ha otthon kell maradnod?
Most talán csak az kell, hogy kivárjuk,
de hol az igazság, ha nem teljesül az álmunk?
De még csak számolok: 1,2,3,4.
Egy, egy mély lélegzet.
Kettő, két szó a szívemen.
Három, három élet mögöttem.
Négy, négy fal között nincs életem!
