Ki vagy te s ki vagyok én?

Tesszük fel a kérdést folyton;

De most valami csörren az ablakod alatt,

S már nem tudod, hol jártál utadon.

Ki volt az s ki vagyok én?

Tesszük fel a kérdést már máshogy,

S visszanézel a vállad fölött,

Hátha majd onnan jön a válasz.

Hátranézel s mit látsz?

Zengő virágokat csupán?

Vagy van ott sár is meglapulva;

De már nem lépsz vissza,

Hagyod, hadd üljön.

Mert ami igazán él, az előtted van,

Csillámlik a napon hagyott ruhád,

Amit évtizedek óta hordasz,

És soha nem kopnak ki már.