A Szamos–Sugárút-napok egyik rendezvényén írók, olvasók, diákok és magyartanárok beszélgettek arról, hogy mit olvasnak a fiatalok, az ifjúsági irodalom melyik rétegéből válogatnak, és mi a módszer arra, hogy megszeressék az olvasást.

Besenyődi Judit egyetemista, a Szamos Diákirodalmi Kör elnöke

Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatosan, hogy mit kellene olvastatni a fiatalokkal, mennyire jók a kortárs ifjúsági regények, ki lehet-e cserélni velük a klasszikusokat. A válasz mindig az, hogy nem. Mindig elmondjuk, hogy ezek a mai fiatalok nem olvasnak, a Z-generáció kezelhetetlen… Arra gondoltam, hogy legyen egy kicsit vidámabb ez a beszélgetés, pozitív adatokat hoztam a diákokról. Nem véletlenül adtuk ennek a beszélgetésnek ezt a címet. Mostanában nagyon sok, főleg ifjúsági irodalommal foglalkozó kiadó inkább ponyvákat forgalmaz. A kiadók főleg azzal reklámozzák magukat, hogy ezt kell olvasni a pad alatt az iskolában, ezeket a könyveket dugiban kell olvasni otthon, a takaró alatt zseblámpával. Ezeken a történeteken nem sokat kell gondolkodni, nem kell belemerülni, nem erőlteti meg magát az olvasó, amikor ezeket olvassa. Ami nagyon érdekes, Nyugaton nagyon jól futott a BookTok, ami a Tik-Toknak egy sötétebb formája. Ezen könyveket reklámoznak és a kutatások szerint a Book-Tok-használóknak a 68 százaléka azért olvasott, mert ezen a felületen találkozott a könyvvel, illetve 55 százalékuk itt szerette meg az olvasást. Ha jól csinálják ezeket a videókat, akkor jól működik. Ha annyit beszélünk arról, hogy kik nem olvasnak, Bereczki Enikő ifjúsági- és generációszakértő azt mondja, hogy a Z-generáció nagyon heterogén. Nem mondhatjuk, hogy ilyenek vagy olyanok. De akkor kik azok, akik olvasnak?

Kimpán Fisár Erika magyartanár

Én azt tapasztalom, hogy az ötödik-hatodik osztályosaim számára nagyon vonzó a ponyvairodalom. Nagyon szívesen előveszik a padból Leiner Laura és társainak a könyveit, és olvassák. Az elmúlt tanév során azt vettem észre, hogy az év elején két-három kislánynál volt ott a padban, amikor egy feladat egy kicsit több időt igényelt a legtöbb diákok számára, akik befejezték, rögtön elővették a padból a könyvet. Nem szóltam rájuk, hogy ne olvassák, olvasással töltötték ki az időt, míg a többiek is befejezték az önálló munkát. Év végére pedig már egyre többen olvastak, „ragályossá” vált, mindenki elkezdett olvasni. Én úgy látom, hogy nem baj, ha ennek az ízére kapnak rá, akik olvasnak ponyvát, később minőségi irodalmat is fognak olvasni, hozzányúlnak a klasszikusokhoz is. Könnyebb klasszikusokat olvastatni azokkal, akiknek már vannak olvasmányélményei.

Hága Jázmin diákíró

Én is úgy voltam ötödik és hatodik osztályban, hogy olvastam a pad alatt. Amikor hamar elkészültem a feladattal, a hátralévő időben olvastam. Jó az, ha a telefont nem lehet órán használni, de a könyvet kár lenne megtiltani. Mint ahogy ragályos az olvasás, ugyanúgy ragályos az írás is. Amikor elkezdtem írni, többen elkezdtek írni az osztályból verseket és történeteket. Én bárhova megyek, viszek könyvet. A nyáron voltam táborban, vittem könyvet, többen megkérdezték tőlem, hogy mit olvasok. Kialakult egy kör, kérdezték miről szól a könyv, elmeséltem és mondták, hogy ők is el fogják olvasni. Nagyon sok könyvet reklámoznak, nagyon meg kell nézni, hogy mit olvasunk. Az olvasás egy láncreakció. Valaki elkezdi, mások követik. Én voltam olyan szerencsés, hogy gyermekkoromban nekem sok mesét olvastak. Ma is gyakori, hogy anyukámmal leülünk egymás mellé és olvasunk: én egy könyvet, ő egy másikat. A 0–IV. osztályban a tanci sokat tett azért, hogy szerettesse meg velünk a meséket és az olvasást. Nem mindenki olvasott, de mindenkinek lehetősége volt mesét hallgatni. Negyedik osztályban minden pénteken volt magyaróra, mindenki behozhatott egy olyan könyvet, ami neki tetszett. Volt egy kis házikó, abba mindenki bedobott egy-egy cetlit, amire rá volt írva, hogy mit olvasott. Az a házikó ott volt egész héten át és azokat a könyvcímeket is betette, melyeket otthon olvasott. Néha összeszámoltuk, hogy ki, mennyit olvasott, nem akart senki lemaradni, ezért igyekezett többet olvasni. Ahhoz, hogy valaki olvasson, meg kell teremteni a körülményeket. Volt időszak, amikor egy év alatt közel száz könyvet elolvastam. Ahogy felsőbb osztályokba kerülök, egyre kevesebb időm marad olvasásra. 

Fodor Fiona Rebeka diákíró

Nem csak egymástól látják a gyerekek az olvasást, hanem a szülőktől is. Én úgy nőttem fel, hogy voltak könyvek a közelembe. Mindig kértem a szüleimet, hogy meséljenek. Elsős koromtól már vásároltam könyveket. Az első komolyabb könyvet első osztályos koromban románul kezdtem el olvasni. A szavak felét még nem értettem. Utána sok könyvet olvastam, az utóbbi időszakban kevesebbet, mert elég sok mindennel foglalkozom egyszerre. Nagyon szívesen beszélgetek olyan emberekkel akik szeretnek olvasni. Nagyon kellemes élményem volt nemrég, amikor Aradról utaztam Szatmárnémetibe vonattal. Volt két egyetemista lány is, akikkel klasszikus és kortárs szerzők könyveiről beszélgettünk. 

Besenyődi Judit

Kapálózhat a magyartanár a katedránál, hogy mit kell olvasni, ha a diákok nem beszélnek arról, hogy melyik könyv olvasása okozott számukra élményt. 

2022-ben tetőzött a könyveladás világszerte. Az ekkor készült statisztikák alapján az Egyesült Államokban a megkérdezettek hatvan százalék hetente olvas könyvet, illetve negyven százalék naponta. A fiatalok körében hatvanhét százalék a mobiltelefonján olvas. A 2000 és 2012 között születettek számára a könyv a technológiától túltelített világtól való elzárkózást jelenti. Megindult egy olyan folyamat is, hogy túl sok helyen találkozunk képernyővel, és tudatosan foglalkoznak a diákok azzal, hogy ne üljenek túl sokat képernyő előtt. Egyre több olyan diák van, aki úgy érzi, hogy túl sokat telefonozik, emiatt vannak, akik kicserélték a telefonjukat olyan típusúra készülékre, amivel csak telefonálni lehet. 

Lengyel Anikó magyartanár

Én magyartanárként és könyvtárosként nem csak Leiner Laurát, hanem fiús regényeket is ajánlok a diákoknak, az az elvem – mint sok más magyartanárnak –, hogy a gyereknek könyv legyen a kezében. Hallott, írott szövegértelmezés nélkül az ember nem fog boldogulni. Nem minden gyerek olyan szerencsés, hogy látja a szüleit olvasni. Vannak olyan gyerekek, akik iskolába kerülve találkoznak először a könyvvel. Én tizenkét éve folyamatosan szervezek író-olvasó találkozókat, nagyon jó együttműködő partnerekkel. Kellenek a partneri kapcsolatok, a személyes találkozók… A gyerekekkel való találkozásokon nagyon fontos az interaktivitás, a megnyerő beszédstílus… Nagyon sokat kell dolgozni azért, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást és az irodalmat. Ezt a munkát csak odaadással lehet végezni úgy, hogy a tanárnak a hobbija is ez legyen. Sokszor nem elég a csoportos foglalkozás, egyénileg is le kell ülni velük. Meg lehet szerettetni a diákokkal a klasszikusokat is, megfelelő, sokszor egyénre szabott módszerekkel. 

Kimpán Fisár Erika

Amikor kilencedik osztályban tanultuk a mitológiát, kötelezővé tettem …, az sem a legmagasabb szintű irodalom, de legalább képben voltak. Utána lehet beszélni mitológiáról. Így is közel lehet hozni témákat, rákapnak az ízére akkor is, ha egy kicsit ponyva. Innen tovább tudunk jutni magasabb szintre. 

Besenyődi Judit

Az a baj, hogy én nagyon sokszor találkoztam olyan esetekkel, akik megragadtak ezeken a szinteken. Én ezért félek a Leiner Laura-típusú könyvektől. 

Lengyel Anikó

Az én tapasztalatom az, hogy a diákok, ha megfelelő korban olvasnak ponyvát, ahogy nőnek, leszoknak róla, belátják, hogy ők már túl vannak azon és magasabb szintre kerülnek, annak megfelelő témájú könyveket olvasnak. Fontos, hogy szeressék meg az olvasást. 

Hága Jázmin

Engem nagyon meglepett, hogy nagy érdeklődéssel fogadták a könyvem, meglepett a sok pozitív visszajelzés is. Örülök, hogy az egyik volt tanárom azt mondta: sikerült úgy megírnom, hogy amikor elkezdte olvasni, beszippantotta a történet és nem tudta letenni. 

Gyakran megkapjuk azt a véleményt, hogy a mai generáció nem olvas. Az, hogy ez sok helyen, sok ember szájából hangzik el, nagyon sok diáknak elveszi a kedvét az olvasástól. A házi olvasmányokkal is az a baj, hogy kötelezőek és számon kérik. Sokkal jobb lenne, ha egy kötelező regény elolvasása után leülnénk egy ilyen kerekasztal-beszélgetésre és megbeszélnénk. Ilyen esetben még az is a figyelem központjába kerülne, ami  olvasáskor elkerülte a figyelmünket. Egy beszélgetés során sokkal több lehetőség adódik, hogy a diákok megszeressék az olvasást. A hiba valahol a rendszerben van.

Lengyel Anikó

A rendszeren lehet változtatni, de az több ember összehangolt munkája, meg kell találni a forrásokat és ki kell alakítani. Olvasás nélkül nem lehet megérteni az embereket, a világot. 

Besenyődi Judit

Az olvasásra való rászoktatást egy folyamatban kell elképzelni. Azért van szükség a kezdeteknél a könnyebben befogadható szövegekre, mert az egy biztonságot nyújt a diáknak. Megérti, felfogja, sikerélménye van, motiválttá válik, hogy lépjen egy következő szintre. Lássa magát az adott világban, érezze, hogy az róla és neki szól. 

Az is izgalmas, hogy milyen olvasási szokások alakulnak ki. A közösségi oldalak a könnyen átgörgethető, és nem a mély olvasásra szoktatnak. 

Fodor Fiona Rebeka

Az öcsém az elején nem szeretett olvasni. Miután kapott születésnapjára olyan könyveket, melyek a kedvenc mesehőseiről szólnak, elkezdett olvasni. Azt is megfigyelték, hogy kezdenek átalakulni az olvasási szokások, egyre nehezebb elmélyülten olvasni. Egyes sztárpedagógusoknak az egyik leggyakrabban hangoztatott mondata: karoljuk fel az ADHD-s diákokat, mert az övék a jövő, ők lesznek az új vállalkozók, ők az übermens… 

Kovács Újszászy Péter költő, magyartanár

Én még abban a rendszerben szocializálódtam, amikor a diák még úgy kellett üljön a padban, mint a rendőrkutya. Ma már egy öt-nyolcadikos gyereknek a mozgásigénye óriási. Magyar- és angoltanár vagyok, a tantárgyamnak nem része hivatalosan a mozgás. Az első tanítási évemben rájöttem arra, hogy ha nem mozgatom meg az ifjúságot, akkor ők össze-vissza fognak zsizsegni. Nagyon kezdő tanár koromban a huszonegy-huszonkettes tanévben egy Kolozsvár-külvárosi iskolában tanítottam, nyilván a rendőrkutya módszert alkalmaztam. Az elmúlt tanévben jutottam el arra a szintre – apropó hiperaktivitás –, hogy főleg a kisebb osztályoknak szükségük van időnként egy-egy ötperces szünetre, akkor van egy intermezzo, amikor tornászunk. Nagyon megszokják, sokkal hatékonyabban lehet velük dolgozni, és kérik. Ha húzósabb óra volt, nem volt idő a mozgásra, akkor az utolsó öt percben mozgunk. Így talán a diagnosztizáltan hiperaktív gyerekek is könnyebben kordában tarthatóak. A hiperaktivitás spektrumától is függ, hogy mennyire súlyos. Nem zárkózom el attól sem, hogy Pilates labdán üljenek. Ezt a mi rendszerünk nem hiszem, hogy hamar be fogja vezetni, ellenben már a mostani székeken tudnak egy csöppet hintázni. Ott van a stresszlabda, ami nagyon jó lehet, ha a gyerek már nem tud mit kezdeni magával. Vagy a rajzolás. Volt egy tanárom, aki következetesen rászólt az egyik osztálytársnőmre, mert rajzolt. Később jöttem rá, nem baj, ha a gyerek rajzol, mert lehet ezáltal tud figyelni. Lehet sok a fölös energiája és így próbálja levezetni. Nincs egy konkrét receptem arra, hogyan dolgozzunk észszerűen és egészségesen a hiperaktív fiatalokkal, ahogy találkozom velük, ahogy megismerkedem velük, évről évre, időről időre egyre több ötlet kerül a tarsolyomba. 

Jáger-Péter Mónika magyartanár

Az olvasóvá válás folyamatában nagyon fontos szerepet játszik a pozitív példa, elsősorban a szülők, valamint a gyermek közvetlen környezetének, a barátoknak, osztálytársaknak olvasási szokásai. Az, aki már kisgyermek korban megismerkedik a könyvek világával, saját „könyvtárral” rendelkezik, nagyobb valószínűséggel válik aktív olvasóvá, mint azok a gyerekek, akik csak az iskolában találkoznak először a könyvekkel. A digitalizáció világában az olvasás talán egyre kevésbé számít vonzó tevékenységnek, de nem mondhatjuk azt, hogy a mai gyerekek egyáltalán nem vesznek könyvet a kezükbe. Sok olyan fiatallal találkozunk, akik napi szinten olvasnak, igaz ugyan, hogy e művek nagy része nem a klasszikus irodalom darabjai, legtöbb esetben nem is tekinthetőek irodalmi alkotásoknak. Ennek ellenére örülünk annak, hogy olvasnak, és közben bízunk abban, hogy fokozatosan kialakul bennük az igény a magasabb szintű irodalmi szövegek iránt is. Számomra úgy tűnik, hogy a gyerekek napjainkban inkább a sci-fi, fantasy és kalandregényeket kedvelik, a lányok esetében pedig igen népszerűek a romantikus történeteket feldolgozó művek is. A kötelező olvasmányokkal kapcsolatosan pedig igenis vannak örök kedvencek, olyanok, amelyek ma is képesek megragadni a gyerekek fantáziáját. Ezek főként kalandokkal teli, a gyermeki világot megelevenítő alkotások, mint például A Pál utcai fiúk, de a Tüskevárról szintén sok pozitív visszajelzés érkezik. A klasszikus irodalmi alkotások nélkülözhetetlen szerepe épp abban áll, hogy igényes nyelvhasználatuk, irodalmi értékük által segítenek az összetettebb poétikai formák iránti fogékonyság kialakításában, a fogalmazási készségek fejlesztésében. A mindennapokat az állandó pörgés határozza meg, a különböző ingerek gyors befogadása, azokra azonnali, alaposabb feldolgozás nélküli válaszreakciók megfogalmazása. Az olvasás épp a megállást, a megnyugvást, a feldolgozást, a mélyebb válaszok kidolgozását segíti, amire nem csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek egyaránt szükségük van.

Szűcs László költő, lapszerkesztő

Az antológiába vannak nem csak nagyváradiak, hanem vidékiek is. Azzal kapcsolatosan, hogy ők mit olvasnak, engem meglepett, hogy milyen nagy arányban olvasnak angolul. Pozitív meglepetés, hogy olyan szinten tud középiskolás fiatal angolul, hogy tud szépirodalmat olvasni. A kevésbé pozitív, hogy nem azt olvassa, amit mi szeretnénk, hogy olvasson. Még mindig nagy az idegenkedés a kortárs irodalommal szemben, miközben sokszor azt tapasztalom, hogy az angol irodalom, amit olvasnak az kortárs irodalom. Aki olvas, az a szelete, akivel mi kapcsolatot tartunk, nem az átlagot képviselik (aki verset és prózát ír, nem az átlagos). Nagyon fontosnak látom a személyességet, olyan értelemben, hogy például a nagyváradi Ady Endre Líceumban a könyvtárosnő nagyon aktív olyan szempontból, hogy az állandó olvasóknak ajánl könyveket. A Szamos Diákirodalmi Kör hatására elkezdtünk mi is foglalkozni a fiatalokkal – mi a Szamosnak követjük a mintáját, még ha nem is alakult meg intézményesen valami hasonló. Egy kicsit a kezünkre játszik az is, hogy Nagyváradon nagyon népszerű lett a Művészeti Líceum, ahol kétfajta oktatás van: a belsős diákok, akik az iskola tanulói; és a külsős diákok, akik a tanórák után töltenek ott néhány órát más középiskolákból. Érdekli őket a művészet, képzőművészeti és zeneórákra járnak. A fiatalok között elég nagy azoknak a száma, akiket az irodalom érdekel, olvasóként és íróként. Nekem régi vesszőparipám, hogy a művészeti oktatásban sokkal nagyobb hangsúlyt kap a zene és a képzőművészet mint az irodalom. Miért nincs irodalmi osztály? Vagy színházművészet. A zenét és a képzőművészetet kedvelők között is van olyan, aki az irodalom iránt érdeklődik. Az irodalom iránt érdeklődők körében még mindig a vers a legnépszerűbb. Sokkal több jó rövid prózára, esszére lenne szükség. Vannak olyanok is, akik több műfajban is kipróbálják magukat.