csütörtök óta nem eszek,

hogy ennék, hiszen levegőt is alig

veszek.

rettegek, mert mi van ha

meglátlak

és útjaink majd újra elválnak.

félek mással látni téged,

mert még mindig ölni tudnék

érted.

én itt leszek majd ha nagyot

hibázol,

és talán már nem is hiányzol.

mert nem gondolok rád,

csak este és reggel.

de nem hagyom hogy megsebezz

még több heggel.

nem érzek már semmit ha rád

gondolok.

csak éppen lehet megint hazudok.

napok óta rettegek,

annyira, hogy csütörtök óta nem

eszek,

hogy ennék, hiszen levegőt is alig

veszek.

tudod, egy pillanatra van még,

hogy eszembe jutsz,

egy régi emlék, ahogy velem

szembefutsz.

egy pillanatra még elhiszem, mi

lett volna ha…

jól tudod, néha még gondolok rád

egy pillanatra,

és miután vége lenne a

gondolatnak,

felállok, és egy mosollyal tűnök

boldogabbnak.