„Az irodalomtanítás középpontjába ismét az olvasás élménye kerül”
Öt év előkészítő munka után a minisztérium jóváhagyta az új középiskolai magyar nyelv és irodalom tanterveket. A dokumentumok korszerűbb szemléletet, gazdagabb műválasztékot, nagyobb módszertani szabadságot és erőteljesebb kompetenciafejlesztést ígérnek. Az új tantervek az olvasói tapasztalatot, a kritikus gondolkodást és a digitális műveltséget helyezik előtérbe, miközben hangsúlyosan kezelik a magyar kulturális örökség és identitás kérdését is. Az újítások hátteréről, a tantervkészítés folyamatáról és a pedagógusokra váró kihívásokról dr. Váradi Izabellát, az Országos Curriculum és Értékelési Központ tanácsosát kérdeztük.
Mit jelent Ön számára szakmailag és személyesen, hogy a minisztérium jóváhagyta az új középiskolai magyar nyelv és irodalom tanterveket?
Öt éve várunk arra, hogy új tanterveink lehessenek, legutóbb 2009-ben újították meg a tanterveket, tehát ideje volt folytatni azt a tantervi koncepciót, ami a gimnáziumi oktatás számára már megújult. A munkát késleltette, hogy a kerettanterveken (a tantárgyakra szánt óraszámokon) évekig folyt a szakmai vita. Nagy ambíciónk volt, hogy egy szakmailag korrekt, korszerű és kiegyensúlyozott tantervet adhassunk a kollégák kezébe, és örvendünk annak, hogy a szakmai munkát senki sem korlátozta.
Milyen folyamat előzte meg a tantervek elkészítését? Kik vettek részt a munkában?
A tanterveket (szám szerint 18 dokumentumból tevődik össze a magyar tanterv) egy még 2021-ben kinevezett munkacsoport írta meg, köztük nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező egyetemi tanárok és különböző szakokon tanító középiskolai tanárok voltak. Az elmúlt 4 évben olyan módszertani útmutatókkal segítettük a tanárok munkáját, amelyek segítettek hidat képezni a már új gimnáziumi és még régi középiskolai tantervek között új szemléletet, új módszereket javasolva a kollégáknak. A tanterv a BBTE Bölcsészettudományi Kara magyar intézeteinek munkacsoportja által javasolt középiskolai tanterv koncepciójavaslatára épül, ez egy olyan dokumentum, ami évekkel ezelőtt jelent meg a szakirodalomban és előrevetítette a tanterv szemléletét, javasolt tartalmait.
Melyek voltak a legfontosabb szempontok a tanterv kidolgozásakor?
Elsődleges szempont volt megtartani a korábbi tanterv pozitívumát, a szabad műválasztás jogát, differenciált tananyagot biztosítani az elméleti líceumok, szakiskolák és vokacionális líceumok számára éppen a műválasztás szabadsága által úgy, hogy a kerettanterv nem tesz különbséget a különböző szakok törzsanyaga között. Ez a szabadság egyben kihívás is, mert eközben fontos megteremteni a lehetőségét egy kiszámítható vizsgarendszernek, felszámolni az egyműves érettségi jelenségét és segíteni az olvasóvá nevelést úgy, hogy közben tisztában vagyunk azzal, hogy a diákok nagyon nagy része próbálja minél kevesebb elolvasott művel megúszni az érettségit.
Milyen visszajelzésekre, kutatásokra vagy iskolai tapasztalatokra támaszkodtak a tervezés során?
A tantervírók mindannyian gyakorló tanárok, vizsgára készítik diákjaikat, javítanak az érettségin. Ezek a tapasztalatok persze ott voltak mögöttünk. Próbáltunk arra is figyelni, hogy a tanterv a szórvány és a tömb, a szakiskola és az elméleti líceum diákjai számára egyaránt kínáljon lehetőségeket. Persze a tantervelméleti szakirodalmat tanulmányoztuk, az Országos Curriculum és Értékelési Központ kutatásaira, tantervírási útmutatójára és képzéseire is tudtunk támaszkodni.
Miben különbözik leginkább az új tanterv a korábbitól?
Tulajdonképpen a régi tantervnek is rengeteg olyan szemléletbéli újítása volt, amit meg tudtunk őrizni. A mai tantervek azonban sokkal gazdagabbak, sokkal részletesebbek, konkrétabbak, a tudásfogalom átalakulása is jelentősen befolyásolta a tantervi tartalmakat. A régi tanterv ezt a bűvös mondatot tartalmazta: „A tanterv javasol ugyan egy teljességre törekvő olvasmányjegyzéket, ám az itt felsorolt művek helyett vagy mellett más szövegek is választhatók.” Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a tanár bármi mást is taníthat a tantervi javaslatokon kívül, sőt egyre inkább azt tapasztaltuk, hogy igyekeztek minél kevesebb művet választani maguk a tanárok is. Ezt mindenképp szabályozni kellett, ezért az új tanterv egy nagyon gazdag műlistát kínál, és megszabja a minimálisan választandó művek számát. Ehhez az új tantervben újdonságként világirodalmi kitekintés és társművészeti alkotások elemzése is társul. Az új tanterv a műértelmező műhely gyakorlatával hoz újdonságot, ami azt feltételezi, hogy évente négy olyan közös, tanári irányítással vezetett értelmezési gyakorlat jön létre, mely több, különböző korokban íródott szépirodalmi alkotás vagy szövegrészlet értelmezésére épül. A tanterv tehát már nem azonos egy klasszikus irodalomtörténet tanításával, vagy nem követ egy műfajelméleti rendezőelvet, alapvetően moduláris szempontokat követ, de nem veti el a történeti olvasat lehetőségét sem. Az ismeretátadó, monologikus irodalomtanítás gyakorlatával szemben az új tanterv célja, hogy ne az oktatási tartalmak – irodalomtörténeti és/vagy elméleti-poétikai ismeretek – megtanítása és besorolási kategóriákként való működtetése legyen a cél, ahol a művek csak az ismeretek illusztrációi, hanem fordítva: a művek értő olvasásának háttereként működtessük az ismereteket. De ez csak néhány példa az újítások közül.
Milyen kompetenciákat szeretnének fejleszteni a diákoknál az új program segítségével?
Ez talán a leglényegesebb, hogy bár korábban is kompetenciának neveztük a fejlesztendő kognitív területeket, ma már egészen mást gondolunk magukról a kompetenciákról. A tanterv fókusza itt van: a 3 általános kompetencia (megért különböző típusú szövegeket formális és informális kontextusban azok esztétikai minőségének megítélésével, szövegértelmezési stratégiákat alkalmaz történeti, kulturális összefüggésben, különböző típusú szövegeket alkot szóban és írásban a nyelvi megformálásra való érzékenységgel és igényességgel) számtalan, nagyon precízen megfogalmazott specifikus kompetenciára bomlik, amit konkrét tevékenységpéldák illusztrálnak.
Hogyan változik az irodalomtanítás szemlélete?
Erről maga a tanterv így beszél: „A tanterv az irodalom tanítására úgy tekint, mint az esztétikai (ön)nevelésnek – és ezzel összefüggésben a személyiség világban való tájékozódása és az önmegismerése –, az írni-olvasni tanulásnak és a „műveltség”-nek egyik közegére. Az irodalomnak mint nyelvi művészetnek az olvasói tapasztalatát helyezi középpontba, ugyanakkor felkészíti a diákokat a pontos önkifejezésre, a párbeszédre és a nyilvánosság előtti különféle beszéd- és írásmódokra. Az irodalomórák súlypontja az olvasás, mint esztétikai megtapasztalás helyzeteinek kidolgozására helyeződik át. Az irodalomoktatásnak ez a modellje mű és befogadója létszerű összetartozásának elismeréséből indul ki, vagyis abból, hogy az (irodalmi) mű nem a (tudományos) megismerés tárgya, hanem csakis az olvasása, befogadása tapasztalatában létezik műként.”
Változik-e a nyelvtan és a kommunikáció oktatásának súlypontja?
Mindenképpen hangsúlyosabbá válik mint eddig, mint ahogy az V–VIII. osztályos tantervben is az volt. A középiskolai tanterv részben épít a tanulók saját tapasztalataira, ugyanakkor egyre inkább olyan innovatív tevékenységeket vár el, amelyek a problémamegoldást és a tudatos kutatást gyakoroltatják. Emellett hangsúlyt helyez a nyelvi érzékelés fejlesztésére, a kritikus gondolkodás erősítésére és a kreatív nyelvhasználat támogatására is. A diákok a nyelvi jelenségeket vizsgálják, és megtanulják értelmezni a különféle nyelvi adatokat. Emellett fontos cél a különböző források megbízhatóságának kritikus értékelése, valamint az érvelési készség, a döntéshozás és a különböző nyelvi megközelítések tudatos alkalmazása.
Mennyiben kapnak nagyobb szerepet a digitális szövegek, az online kommunikáció vagy a médiaműveltség?
Számolnunk kell azzal, hogy a digitális kompetenciák fejlesztése ugyanúgy feladata az irodalomtanításnak, mint bármely más tantárgynak. Annál is inkább, mert a digitális szöveggyűjteményekre igen nagy szükség lesz, meg kell tanulnunk a digitális szövegek egészen más típusú olvasástechnikáját, digitális nyelvi adatbázisokat elemeznek, külön kompetencia vonatkozik a digitális szövegtípusok alkotására változatos beszédhelyzetekben. Több sajtóműfaj írása is bekerült a tantervbe, és külön foglalkozunk a forrásellenőrzés módszereivel, a tény és vélemény, a manipuláció megkülönböztetésével. Sőt, maguk a tankönyvek is léteznek ma már digitális formában, és rengeteg olyan oktatási segédanyag készült az elmúlt években, ami digitális elemeket használ fel.
Milyen elvek alapján választották ki a tantervben szereplő szerzőket és műveket?
Olyan tanterv, amin a saját korának világszemlélete ne látszana meg, nemigen íródott eddig, a tanterv mindig nagyon érzékeny lakmuszpapírja annak a kornak, amelyben íródik, egyben egyféle kánon is, kortárs értékrend. Azt mindenképp fontos hangsúlyozni, hogy az állam részéről semmiféle útmutatást nem kaptunk arról, hogy kit tanítsunk, és kit ne tanítsunk középiskolában. Szakmai szabadságot élveztünk, és kizárólag esztétikai elvek alapján döntöttünk, azt vettük figyelembe, hogy a javasolt művek illeszkedjenek a tematikába, arányosan képviseltessék magukat az erdélyi, magyarországi, felvidéki, vajdasági szerzők.
Mennyire sikerült egyensúlyt teremteni a klasszikus és a kortárs irodalom között?
Az végig egyértelmű volt, hogy a kortárs irodalomnak nagyobb teret kell engednünk, és ott, ahol a szövegértési képességeket alacsonyabbra értékeli a tanár, nem is tanácsoljuk azt, hogy a régi szövegek archaikus nyelvezetének részletes, elmélyült olvasatával riassza el a diákokat. Több klasszikusnak létezik már mai „fordítása”, ezeket is, sőt a releváns részletek kiemelését is javasoljuk olyan esetekben, ahol a klasszikus szövegek nehezebben érthetőek. El kell fogadnunk, hogy egy kisebb szövegrészlet mélyebb értelmezése sokkal többet ér, mint ha csupán „a héjon mozgunk”, ha a szövegről szóló elemzésekkel, tartalmakkal találkozik a diák ahelyett, hogy elmélyülne az olvasásban. Ez persze arányaiban akkor konkretizálódik, ha megvizsgáljuk, mi a tanárok konkrét műválasztása.
Hogyan lehet a mai középiskolásokat közelebb vinni az olvasáshoz? Tartalmaz-e a tanterv olyan elemeket, amelyek a diákok saját olvasmányélményeire építenek?
Kizárólag olyan elemeket tartalmaz. Persze a rövidebb szövegeket, verseket, novellákat közös, tanórai olvasásra ajánljuk, a terjedelmesebb művekből egy-egy részletet mindenképp közös értelmezésre javaslunk, de ezek mögött jó, ha a teljes szöveg ismerete ott áll.
Milyen szempontból különleges egy kisebbségi magyar nyelv és irodalom tanterv?
Az erdélyi magyar irodalomra nem úgy tekint a tanterv, mint külön irodalomra, hanem a magyar irodalom egyik történeti változatára. A magyar irodalom a lokális színekkel, problémafelvetésekkel együtt alkot egy egységet, s persze elválaszthatatlan a közép-európai irodalmi eseményektől. Erre különösen vigyáztunk, hogy arányosan javasoljunk olyan román, cseh, szlovák szövegeket, és olyan felvidéki, vajdasági kisebbségi szerzőket, akiknek műveit egymás mellett olvasva egy tematikában levonhatóak azok a következtetések, amelyek a tematikus, motivikus, stiláris egyezésekre vonatkoznak, és árnyalják egymás problémafelvetését. Olyan gyakorlat valósulhat így meg, amiről régen lemondtunk: a műértelmező szintézis.
Hogyan jelenik meg benne az erdélyi, illetve a romániai magyar kulturális örökség? Miként segítheti a tanterv a magyar identitás megőrzését és a többnyelvű környezetben való eligazodást?
Azt már az első bekezdésben leszögezzük, hogy a tanterv legfőbb célja az identitás megőrzése. Ezt azonban nem valami harsány magyarkodásként fogjuk fel, hanem az irodalmi, kulturális „műveltségben” való otthonos mozgásként és pontos önkifejezésként. Mindenképp ragaszkodunk ahhoz, hogy a középiskola végére a diákoknak jelen idejű önmeghatározása legyen, túl minden olyan sztereotípián, amelyeket külön tematikában tárgyalunk. Sőt, olyan műveket ajánlunk, amelyek a velünk élő kisebbségek létkérdéseit, identitáskérdéseit tematizálják.
Milyen kapcsolatot kíván teremteni a magyar, a román és az egyetemes kultúra között? Milyen kihívások várnak a pedagógusokra az új tanterv bevezetésekor?
A tanterv számít a tanárok olvasottságára, jól akkor lehet művet választani, ha ismerik ezeket. Biztosan lesz köztük olyan kortárs szöveg, ami még olvasásra vár. A nagyon gazdag műlista szabadságot ad, de egyben a felelősségüket is elvárja. Nyilván változnak a módszerek, egészen mások lesznek a nyelvi gyakorlatok, és jelentősen átalakulnak a pedagógusszerepek.
Milyen támogatásra lesz szükségük a tanároknak ahhoz, hogy sikeresen alkalmazzák az új szemléletet?
Fontos, hogy sokat kommunikáljunk a tanterv gyakorlati alkalmazásáról, az is fontos, hogy részletesen elolvassák a tanterv minden betűjét. Biztos, hogy további egyeztetések lesznek a tanfelügyelőkkel, a módszertanosokkal. Készülni fognak módszertani útmutatók, és persze minden világosabb lesz, ha elkészülnek a tankönyvek, szöveg- és feladatgyűjtemények.
Volt-e olyan kérdés, amely komoly szakmai vitát váltott ki a munkacsoporton belül?
A munkacsoport különböző területeken régóta együtt dolgozik, ismerjük egymás gondolkodását. Kifejezetten jó hangulatú munka volt az idő szűkössége okozta stressz ellenére. Persze voltak szakmai viták, apró egyeztetések, de így utólag már nem is emlékszünk ezekre.
Milyen kritikák érték a tantervtervezetet, és ezek közül melyeket tartja jogosnak?
A tantervnek nagyon pozitív fogadtatása volt, sokan mondták, hogy régóta várták ezt a szemléletet. Ami megjegyzés érkezett a beszélgetések során, az főképp olyan természetű, ami megbeszélést, értelmezést igényelt.
Mi lehet a legnehezebb része az átállásnak az iskolák számára?
Fontos lesz úgy alakítani az iskolák órakereteit, hogy a vizsgatantárgyak magasabb óraszámot kapjanak. A kerettanterv sajnos korlátozza nemcsak a román, de a magyar órák számát is. Ez sokaknak jelent majd katedracsökkenést. Ez nem kifejezetten a magyar tantervtől függ, hanem attól a kerettantervtől, ami már a jövő évi katedrákat is meghatározza.
Mit mondana azoknak, akik szerint a tantervek túlterheltek vagy nehezen megvalósíthatók?
A műértelmező műhely gyakorlata pontosan arra van kitalálva, hogy a tanár a diákok szintjének megfelelő komplexitású és mennyiségű szövegeket választhasson. Ez sokat segíthet a túlterheltség kiküszöbölésén. A mennyiség nem feltétlenül fejleszti jobban a kompetenciát, mint a jól megválasztott módszer.
Miért volt szükség most egy új magyar nyelv és irodalom tantervre?
A régi tantervünk, az annak alapján készült tankönyvek több mint 20 évesek. A gimnazisták új tanterve 2017 óta van érvényben, ennek mindenképp el kellett készülnie a folytatásnak.
Hogyan lehet egyszerre megőrizni az irodalmi hagyományt és megszólítani a TikTok-generációt?
Ez nagy kihívás. És az új generációk folyamatosan változnak. Szeretnénk hinni, hogy a tanterv erre a problémára is kínál olyan módszereket, kortárs szövegeket, rövidfilmeket, vagy akár olyan TikTok-projekteket, amelyek eredményesek lehetnek. De ebben a legtöbbet a tanári gyakorlat tehet hozzá az eredményhez.

