Az idő – Sebő Kata
Az úr bekopog.
Öltöny, nyakkendő, kerek szemüveg.
Nem szól, csak mosolyog.
Behívod egy teára.
Nem ismered, sosem láttad.
De mintha ráismertél volna arcára.
Kérdezel, Ő felel.
Annyira nyugodt, annyira biztató,
hogy neki mindent elhiszel.
Siet, mennie kell, de hogy itt volt, az remek!
Mondja, arany zsebórájára pillantva.
Elhiszed neki, pedig zsebórája nem is ketyeg…
