Az idő – Sebő Kata

Az úr bekopog.

Öltöny, nyakkendő, kerek szemüveg.

Nem szól, csak mosolyog.

 

Behívod egy teára.

Nem ismered, sosem láttad.

De mintha ráismertél volna arcára.

 

Kérdezel, Ő felel.

Annyira nyugodt, annyira biztató,

hogy neki mindent elhiszel.

 

Siet, mennie kell, de hogy itt volt, az remek!

Mondja, arany zsebórájára pillantva.

Elhiszed neki, pedig zsebórája nem is ketyeg…