A ma már a kollektív emlékezetben méltatlanul elfeledett Jean Charles Léonard de Sismondi 1819-ben megjelent könyvében ciklikus válságokról beszél. Számára ekkor a gazdasági válság nagyjából a túltermelési válság megjelenését fedi. Marx szerint a kapitalista rendszer belső rendszerhibái, gyengeségei vezetnek a válsághoz. A válság ciklicitását többen is próbálták megfejteni, különböző időtávokon. Időtartam függvényében így beszélhetünk Kitchin, Juglar, Kuznets, Kondratyev és Braudel ciklusokról. A cikluselmélet lényege, hogy a társadalom és a gazdasági rendszer fejlődésében is fellendülési és visszaesési szakaszok váltogatják egymást. A fellendülési szakasz eléri a csúcspontját, ezt követi a relatív, viszonylagos visszaesés, ami még egyelőre csak a csúcsponthoz viszonyítva jelent csökkenő tendenciát, majd a válság nyilvánvalóvá válik, és eléri a mélypontot. Aminél már nincs lejjebb, és kezdődhet a felemelkedés. És nem minden válságjelenség rossz a hosszú távon. Schumpeter például kiemeli, hogy az innováció által generált gazdasági-társadalmi átalakulásnak megvannak a maga sötét oldalai, ugyanakkor az innováció hullámai előre viszik a világot.

A globális, nagymértékű válságok különböző típusait különböző kódnevekkel különbözteti meg a szaknyelv. Ezek közül a fekete hattyú fogalma Taleb könyve óta vált ismertté, és Csajkovszkij balettjéből vett hasonlattal az előre láthatatlan, felkavaró, legtöbbször negatív következményekkel járó válságokat jelenti. A fogalom népszerűvé válását követően megalkották a szürke és a fehér hattyúk fogalmát is, mind válságok metaforájaként. Ennek megfelelően a fekete hattyú előre láthatatlan, meglepetésként érkező válság, a szürke hattyú pontos időpontja megjósolhatatlan, de viszonylagos ciklikussággal ismétlődik és elvileg megelőzhető, a fehér hattyú pedig gyakori, de előrelátható és megelőzhető. Szürke hattyúk például a tűzvész, víztározó zsilipek vagy atomerőmű reaktorok meghibásodásai.

A szürke orrszarvú később megalkotott fogalom, és előzményeinek láthatóságát tekintve jóval inkább előre jelezhető, minta fekete hattyú. Az orrszarvú nagyobb mint a hattyú, és jól látható, ezzel együtt, ha megindul, hatalmas pusztítást végezhet. A fogalom megalkotója, Michele Wucker meghatározása szerint egy valószínűsíthető és fenyegető veszély: olyasmi, amit látnunk kellene, hogy közeledik. A szürke rinocérosznak öt fázisa van, a tagadás, ködösítés, diagnózis, pánik és cselekvés szakaszai. A cselekvés már a válsághelyzetből való kitörés szakaszát jelenti.

A sárkánykirály fogalma a fekete hattyúnál is váratlanabb, és a szürke rinocérosznál is jóval erősebb válságok metaforája. A fogalom megalkotója, Didier Sornette hat területen talált példát rá, ezek közül egy a pénzügyi visszaesés, kimondottan a pénzügyek területén nyilvánul meg. A sárkánykirály annyira valószínűtlen, hirtelen jön és nagy méretű, hogy kívül esik a hatványtörvény-elosztáson. Sornette tanulmányában, miután néhány modell keretében elemzi a válságjelenségeket, elsősorban a 2008-as gazdasági válság jellemzőit, következtetései ugyanakkor optimisták. Sornette szerint a válságok és buborékok velünk vannak és lesznek, ugyanakkor talán legkonstruktívabb és legkollektívebb jelenségeknek adnak teret, mivel létezik rájuk reakció is, vagyis alkalmazkodás és felkészülés is. A sárkánykirályok lehetnek félelmetesek, de nem pusztítják el végül a világunkat.

Még mielőtt elmerülnénk a válsághelyzetek jótékony hatásainak dicséretében, nem szabad elfelejtenünk, hogy a fogalom elsődleges jelentése negatív, és ily módon érinti a legtöbbünk életét. A válság életminőségcsökkenést, kieső jövedelmeket, lelki betegségeket és az ezek által generált testi betegségeket jelenti. Ezek pedig önmagukban nem visznek előre. Az ellenük folytatott küzdelem viszont igen.

Lakatos Artúr