A ballagás nemcsak egy iskolai korszak lezárása, hanem a szülők számára is különösen érzelmes pillanat. Büszkeség, meghatottság, öröm és aggodalom egyszerre kavarog bennük, hogy gyermekük lassan kilép a felnőtt élet kapuján. Tepfenhárt Borbála édesanyaként őszintén beszél az első iskolai napról, a közös emlékekről, lánya személyiségéről, és arról, milyen érzés most elengedni őt egy új útra – tudva, hogy bár már önállóbb lesz, a szülői szeretet mindig mellette marad.

Milyen érzés most készülni a gyermeke ballagására?

Boldogság! Büszkeség!… És szorongás, hogy milyen lesz az élete, ha már nem lehetünk mi, szülők nap mint nap mellette.

Emlékszik még az első iskolai napjára?

Első nap az iskolába, hát persze, hogy emlékszem, s habár apukája kísérte el, de már akkor azt éreztem, hogy innentől kezdve már nem az én kicsi lányom, hanem máris elindult az élet (akkor még kicsi) útján. Tele izgalmakkal és várakozással indult azon a napon… és következő napon is, aztán harmadik reggelünk így indult: „A tanító néni azt mondta, ma játszani fogunk, igaz nem láttam még a játékokat, biztosan a dobozban vannak.’’ Hát nem így volt!!!

Mi az, amire a legbüszkébb vele kapcsolatban?

Bár nem tartozott a legkiemelkedőbb tanulók közé, ezt bőven ellensúlyozta azzal, hogy mindig aktív, lelkes, megbízható, jólelkű, őszinte ember, aki legtöbbször megmondja, ami nem tetszik neki és nem feltétlenül mosolyog minden helyzetben. Ugyanakkor nem hibátlan. Néha túlságosan makacsul ragaszkodik a saját elképzeléseihez, és előfordult, hogy hirtelen természetével konfliktusokat okoz. Időnként a feladatok súlya alatt könnyen stresszessé válik, ilyenkor türelmetlenebbül viselkedett a környezetével. Egyszóval arra vagyok a legbüszkébb, hogy ilyen ember.

Mi volt a legszebb közös iskolás emlékük?

Nagyon sok közös iskolai emlékem van vele, de talán a legszebbek a karácsonyi készülődések az elemi osztályokba és a gólyabálok, az is, mikor gólyaként szerepelt és azok is, amikor résztvevőként, KÖFEDISZ elnökként vett részt.

Mit kíván a gyermekének a következő évekre?

Azt kívánom, hogy legyen benne béke, bátorság, kitartás és önszeretet. Hogy tudja: nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy szerethető és értékes legyen. És hogy mindig találja meg azt az utat, amin jól érzi magát és merjen hibázni, mert senki sem hibátlan.

Ki izgul jobban ma: a diák vagy a szülő?

A mi esetünkbe mindkettő, mi, szülők azért, mert tudjuk, hogy mi vár rá (sok munka, tanulás, felelősség), ő pedig azért mert még nem tudja, hogy mi vár rá.

Mi volt a legviccesebb iskolás történet?

Előkészítő osztály elején azt mondta, hogy kijárja a négy osztályt és aztán befejezte az iskolát.

Volt olyan pillanat, amikor azt mondta: „ezt nem hiszem el, hogy már ekkora”?

Igen, nyolcadik osztály végén, amikor a ballagáson felolvasta a búcsúbeszédét, már akkor tudatosult bennem, hogy lassan felnőtté válik és hamarosan kirepül.

Milyennek látja a gyermekét?

Jó szervezőkészsége mellett segítőkészsége is kiemelkedő: ha valakinek szüksége van támogatásra vagy egy jó szóra, azt hiszem, rá általában lehet számítani. A KÖFEDISZ elnökeként sok program és esemény megszervezésében vállalt fontos szerepet, és jól megmutatta, hogy képes összefogni az embereket és csapatban dolgozni.

Milyen útravalót szeretne adni neki?

Nem kell tökéletesnek lennie, de legyen mindig önmaga és mi már most is nagyon büszkék vagyunk rá és bocsánat, hogy ezt nem mondtuk elégszer.

Mit remél, milyen ember lesz a jövőben?

Remélem továbbra is egy megbízható, vidám, energikus személy marad, aki a cselekedeteivel, tetteivel bebizonyítja majd, hogy alkalmas jó barátságokra, vidám, őszinte kapcsolatokra is.

Mi az a tanács, amit most adna neki?

Bízzon magában, mert különleges személyiség. A kritikákat mindig hallgassa meg és ne felejtse el, hogy a kritika nem róla szól, hanem egy adott helyzetről, viselkedésről és minden kritika lényege a fejlődés, valamint, hogy a környezete ezzel azt akarja, hogy még jobb legyen nem azt, hogy rossznak érezze magát.

Mit jelent önnek az, hogy most lezárul egy korszak?

Egy korszak, amikor lezárul, az új korszaknak a kezdete is, de biztos, hogy egy nehezebb időszak vár most rá és itt már neki kell a súlyos döntéseket majd meghozni (persze mi is segítünk, ha ezt igényli).

Melyik pillanatot őrizné meg az iskolás évekből?

Szeretném mindegyiket megőrizni, mindig szívesen fogok gondolni az iskolára és az iskolai évekre, mert gyerekeim sok szép dolgot, kedves bátorító szavakat, barátokat és felelősségteljes tanárokat kaptak ezekben az időkben.