Május 15. a család nemzetközi napja. Mit jelent ma a család egy folyamatosan rohanó, digitális világban? Biztonságot, kapaszkodót, feltétel nélküli szeretetet – vagy éppen mindezt egyszerre. Interjúalanyom számára a család nemcsak vérségi kötelék, hanem egy olyan biztos háttér, ahol a közös emlékek, az egymásra figyelés és a szeretetteljes jelenlét tartja össze a mindennapokat. Mesél gyökerekről, generációkon át örökített értékekről, a közös nyarak fontosságáról és arról, hogyan lehet a mai világ kihívásai mellett is megőrizni azt az otthont, „ahová jó hazatérni”. Kürti Emese pszichológust kérdeztem.

Mit jelent számodra a család?

Számomra a család a klasszikus értelemben vett gyökereket és tartóerőt jelenti. Szerencsésnek mondhatom magunkat, mert a férjemmel mindketten nagyon hasonló értékekkel, hasonló mintákkal indultunk a családalapításba. Úgy nőttünk fel, hogy megtapasztalhattuk: ez az a közeg, ahol minden helyzetben kapunk támogatást, elfogadást, feltétel nélküli szeretetet. Ezt a biztonságot igyekszünk a gyermekeinknek is továbbadni.

Kik tartoznak a te családodba?

Itt is hasonló a mintázat: mindketten nagyon népes családból származunk, sok a rokon, az unokatestvér. Mindkettőnknek van testvére, így mi szerettük volna, ha a gyerekeink is megtapasztalják ezt az érzést, hogy együtt nőjenek fel, így soha nem lesznek igazán egyedül.

Milyen gyakran találkozol a családtagjaiddal?

Nagyon jó érzés számunkra, hogy a családdal közel vagyunk egymáshoz. A nagyszülők aktívan részt vesznek az unokák nevelésében, az unokatestvérek közösen játszanak és együtt nőnek fel. Nekünk ez fontos szempont volt, amikor családot alapítottunk: szerettünk volna hazatérni a szülővárosunkba és itt letelepedni a családhoz közel.

Mi a legkedvesebb családi emléked?

A legkedvesebb emlékeim közé tartozik, amikor ez a népes család összegyűlt. Vannak olyan rokonok, akik Székelyföldön élnek, és gyerekkorom egyik legszebb emléke, amikor vagy mi mentünk hozzájuk, vagy ők látogattak el hozzánk. Ezek a nagy, családi hangulatú együttlétek örök emlékek maradnak.

Van olyan családi hagyományotok, amit különösen szeretsz?

Az ünnepekhez köthető hagyományokat emelném ki leginkább: jó együtt lenni és közösen körbeülni az asztalt. Nekünk, mint különálló családnak, a nyári élményeket emelném ki. A mi kis hagyományunk vagy szokásunk, hogy nyaranta elmegyünk csak négyesben, és olyankor csak egymásra figyelünk, a szűk család, mi, szülők és a gyerekek. Ezt fontosnak tartom, és szeretnénk minél tovább megőrizni.

Mi az, amit a családodtól tanultál, és ma is meghatároz?

Az egyszerűség, az alázat és néhány nagyon alapvető nézőpont. Az én szüleimnek sajnos nem adatott meg, hogy együtt öregedjenek meg, de az apukám, míg itt lehetett velünk, nagyon sokat tanított a gondoskodásról és a becsületről. Ez nagyban befolyásolja és formálja a mai napig a munkához és az emberekhez való viszonyomat. Egy Szabó Magda idézet jut eszembe, amivel legjobban tudom ezt az érzést kifejezni: „Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.” Apukám ennél egyszerűbben fogalmazott: „Más gyermekéből soha nem szabad gúnyt űzni.” De például azt is tőle tanultuk, hogy mindenhová időben kell érkezni, és hogy az ígéret és a becsületes munka mennyire fontos.

Mi tartja össze a családot?

A közös emlékek és az, hogy ezeket az alapvető nézeteket visszük tovább, mert ettől lesz biztonságos ez a közeg. Nagyon jó érzés, amikor felismerjük, hogy a gyermekeink olyanok, mint egy görbe tükör: a rossz és jó szokásaink is megmutatkoznak bennük. Igyekszünk tudatosan formálni őket, hogy amit mi érzelmi örökségül kaptunk, azt ők is megtapasztalják.

Mi a legnagyobb kihívás ma a családok számára?

A minőségi idő. Ez nagyon nehéz ebben a pörgős, tempós hétköznapokban, hogy igazán meg tudjuk őrizni a minőségi együtt töltött időt, nemcsak a szűk családdal, de a távolabbi rokonokkal még inkább. Sajnos sokszor kevesebbszer jutunk el egymáshoz, mint évekkel ezelőtt. Nagyon tudatosan kell ezen dolgozni a hétköznapokban is: hogy otthon hogyan vagyunk jelen, ne csak együtt legyünk, hanem figyeljünk is egymásra, és legyen közös, minőségi idő.

Hogyan oldjátok meg a konfliktusokat a családban?

Nálunk az a szabály, amit a gyerekek is nagyon szépen alkalmaznak, hogy nem fekszünk le haraggal a szívünkben. Az is sokszor elhangzik, hogy „Ezt most beszéljük meg.” Így a konfliktusokat mindig beszélgetés és kompromisszumkeresés oldja.

Változott a család szerepe az elmúlt években?

Sajnos a tágabb családdal töltött idő szempontjából igen, kevesebbszer kerül sor látogatásra vagy nagyobb közös eseményekre. Kevesebb esetben élnek együtt vagy egymáshoz közel a családok, így a generációs különbségek még inkább erősödnek. Ma már ritkábban vállalnak a fiatalok több gyermeket, és nem is olyan népesek a családok, mint régebben. Az együtt nevelés és az alapvető nevelési szempontok is mások, úgyhogy sok esetben a családi szerepeket ez is sokban befolyásolja.

Mit gondolsz, mitől működik jól egy család ma?

A jó család az, ahol lehet hibázni, ahol lehet zaj, néha káosz vagy hangos szó, de a nap végén békében és feltétel nélküli szeretetben tudjuk álomra hajtani a fejünket. Vannak keretek és szabályok, amihez alkalmazkodunk és közösen hozzuk meg őket. Ahol tudunk egymáshoz kapcsolódni, ahol nyugalomra találunk, és ahová jó hazatérni. Fontos, hogy merjünk beszélni az igazi érzelmekről, elengedhetetlen a jó kommunikáció.

Mennyire fontos a közös idő a digitális világban?

A legfontosabb. Sajnos többet beszélünk róla, mint amennyit sikerül a gyakorlatba átültetni. Nagyon jó, hogy az utóbbi időben egyre többször kiemeljük ezt, és beszélünk a fontosságáról és a veszélyekről is. Most kell ezen változtatni: a gyerekeknek alternatívákat mutatni, sokat lenni a szabadban.

Milyen értékeket szeretnél továbbadni?

Számunkra fontos, hogy klasszikus családból jövünk mindketten, ahol valódi tisztelet és szeretet volt jelen. Ha ezt sikerül továbbadni a gyerekeinknek, akkor egy nagyon boldog családnak mondhatjuk magunkat.