Ha július, akkor véndiáktalálkozó. Így van ez harmincharmadik éve. Akik rendszeresen eljárnak ezekre a találkozókra, érzékelik azokat a változásokat, melyek az idő múlásával bekövetkeznek. Kezdetben nagyon sok pozitív élménnyel távoztak a találkozóról a véndiákok. Voltak, akik évtizedeken át nem találkoztak, sokan nem is hallottak egymásról, majd jött a lehetőség a kézfogásra, a beszélgetésre, az életútak elmesélésére… Szó esett sikerekről, sikertelenségekről és mindenről, ami az emberekkel megtörténhet. A véndiáktalálkozókon el lehet mondani, kinek sikerült, kinek nem sikerült megvalósítani a ballagáskor megfogalmazott vágyakat, álmokat és reményeket.

Amikor rendszeressé váltak a találkozások, kevesebb lett a mondanivaló, egy-két év alatt ugyanis nem történnek különösebb változások. Az igazi nagy változás az volt, amikor megjelentek a közösségi oldalak, ott napi szintűvé vált a virtuális kapcsolat, a véndiákok követni tudták egymás megosztott életeseményeit, emiatt a valós találkozásokon már nem sok újat tudtak mondani.

A véndiáktalálkozó egy jó lehetőség arra, hogy követni tudjuk a volt osztály- és iskolatársak életútját. A virtuális térben történő találkozások jó lehetőségek a kapcsolattartásra, a személyes kapcsolatok mégis valami mást kellene hogy jelentsenek. Ezeknek a találkozásoknak nem csak a fotózkodásokról kellene szólniuk, hanem a lelkeknek a lelkekkel való találkozásáról, arról, hogy az iskolai évek során kialakult barátságok, diákszerelmek, ellentétek miként alakultak az életben. Sok minden megtörtént az iskolai évek során – jó és rossz dolgok –, ezekről sok év után már nyíltan lehet beszélgetni, persze ha még hajlandóak vagyunk az őszinte beszélgetésekre. Ha nem, az a legfontosabb, hogy elkészüljenek a fotók, azok kikerüljenek a közösségi oldalakra, és sietünk tovább, konkrétan nem mindig tudjuk hova, de nagyon fontos és halaszthatatlan az utunk.

Ha szétnézünk magunk körül, azt tapasztaljuk, hogy ma már minden szinten új formát öltöttek a találkozások. Akár otthon, a családi környezetben is elmegyünk egymás mellett. A munkahelyen végzi ki-ki a maga dolgát, csak akkor alakul ki beszélgetés, ha az elkerülhetetlen. Az utcán gyakran előfordul, hogy két ismerős találkozik, megkérdezik, hogy vagy, de egyik fél sem várja meg a választ. A közösségeket sem egyszerű fenntartani. Az igazi közösség az, ami magától alakul ki, nem pedig úgy, hogy valaki megszervezi a maga céljait és érdekeit figyelembe véve.

Ahhoz, hogy a véndiáktalálkozók sikeresek legyenek, fel kell ismerni, hogy mennyire nagy szükség van ma a közösségépítésre, a sokat hangoztatott összetartozásra. Ez az egyetlen olyan rendezvény, amelyre a világ minden szegletéből összegyűlnek mindazok, akiket a diákévek emléke összeköt.